Test és hatalom viszonya az Iskola a határonban
Ottlik Géza prózája meglehetősen érzéki, számos írásában kerül középpontba a testi érzetek uralkodó szerepe. Az Iskola a határon a testben levés és a belső szabadság összeegyeztethetőségéről is szól: azokról a szorongatottságokról és szűkölésekről, ahol a test leválni látszik a benne rejlő lélek egy...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Szeged
2019
|
| Sorozat: | Iskolakultúra
29 No. 12 |
| Kulcsszavak: | Magyar irodalom - regény, Regényelemzés - magyar, Magyar irodalom története, Pedagógia, Tanár-diák kapcsolat |
| doi: | 10.14232/ISKKULT.2019.12.33 |
| Online Access: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/46639 |
| Tartalmi kivonat: | Ottlik Géza prózája meglehetősen érzéki, számos írásában kerül középpontba a testi érzetek uralkodó szerepe. Az Iskola a határon a testben levés és a belső szabadság összeegyeztethetőségéről is szól: azokról a szorongatottságokról és szűkölésekről, ahol a test leválni látszik a benne rejlő lélek egységéről, azokról a kegyelmi pillanatokról, ahol bizonyos testtechnikák mentén visszatalál önmagához az ember. Az Iskola testpoétikai értelmezését Sári B. László a homoszociális viszonyokat középpontba helyező tanulmánya kezdte meg, ugyanakkor számos aspektus még körvonalazásra vár. Jelen tanulmány Foucault biopolitika-fogalma mentén igyekszik kibontani a katonai alreál nevelési, „betörési” stratégiáit, majd ezzel szemben felmutatni azokat az egyéni gesztusokat és gyakorlatokat, amelyek az uniformizált és idomított testben is meg tudják őrizni az individuumot. A „testtechnika” kifejezést Marcel Mauss és Erhard Schüttpelz írásai nyomán értelmezem, olyan közösségi vagy egyéni gyakorlatokat értve alatta, mint a vezényszóra vigyázzba állás vagy a Medve-sapó jellegzetes viselése. A testek azonban, ahogy arra a fenomenológusok is felhívták a figyelmünket, nem csupán érzékelhető cselekvőként vannak jelen, de a (jelen esetben a regényfikcióban megszülető) valóságot percepcionáló és közvetítő egységekként is – ennek megfelelően nem csupán a növendékek mozdulatai, tettei és önreflektív testreprezentációi érdemesek megfigyelésre, de érzeteik, a világra vetülő tekintetük és valóságértelmezésük is. Perception and bodily impressions have a major role in Géza Ottlik’s prose. One of the main questions his novel School at the Frontier is dealing with is the conciliation of living in bodies and attaining internal freedom: those moments of distress and suffering when the body seems to detach itself from the unity of the soul inside of it, those moments of grace when they find the way back to themselves through certain techniques of the body. This paper is not the first that approaches the novel by observing corporeal aspects, since László Sári B. has already analysed its homosocial relations, but there are still many questions waiting to be discussed. Based on Foucault’s notion of biopolitics, the current paper observes the military education that supresses the children’s body and the individual gestures that preserve the self in an obeying body. We use the term ‘techniques of the body’ according to the studies of Marcel Mauss and Erhard Schüttpelz, considering a ‘technique of the body’ any social or individual practice realised through the body, like standing at attention or wearing a uniform in a traditional or in an individual way (like Medve wears his cap). We also know from phenomenological approaches that our mind is embodied, so beyond the children’s gestures, actions and self-reflective bodily representations, their sensations, their perception of the world and their interpretation of reality are worthy of observation as well. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 33-42 |
| ISSN: | 1215-5233 |