A semmit mondás változatai és jelentései Tolnai Ottó árvacsáth verseiben

Tolnai Ottó árvacsáth versei önmagában a Csáth Géza-i élet és mű költői szóba hozásával, a versbeszédben megszólaló – a versbeszéd által létesülő – szubjektum rétegezettségével, a csáthi életútból, életműből, Tolnai Kosztolányi-olvasataiból, valamint Tolnai korábbi lírai tapasztalataiból részesü...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Ladányi István
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: 2016
Sorozat:Iskolakultúra 26 No. 11
mtmt:http://epa.oszk.hu/00000/00011/00210/pdf/EPA00011_iskolakultura_2016_11_07.pdf
Online Access:http://misc.bibl.u-szeged.hu/41534
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:Tolnai Ottó árvacsáth versei önmagában a Csáth Géza-i élet és mű költői szóba hozásával, a versbeszédben megszólaló – a versbeszéd által létesülő – szubjektum rétegezettségével, a csáthi életútból, életműből, Tolnai Kosztolányi-olvasataiból, valamint Tolnai korábbi lírai tapasztalataiból részesülő árvacsáth énjének megosztottságával, a hang egységességének kétségbe vonásával, a beszélő énnek a maga beszédére való szüntelen reflexiójával, magával a beszédmóddal a költői szólást – helyét, módját, lehetőségeit is – tárgyukká teszik. Tolnai Ottó költészetéről megállapítható, hogy az egyre pontosabb beszéd lehetőségének hite helyett a végeérhetetlen bővítés, a folyamatos hozzátétel, a kitérés, a mellébeszélés, a semmis dolgok körül való beszéd jellemzi; az elhallgatást, az elnémulást, a csönd rettenetét behelyettesítő szólás, voltaképpen a költői beszédnek a némaság határán egyensúlyozó fenntartása.
Terjedelem/Fizikai jellemzők:82-87
ISSN:1215-5233