Az elmondhatatlan és elhallgathatatlan (antropomorfikus versus figuratív a költészetben, a poétikában és a pszichoanalízisben) /

A modernitás, a szelf és a líraiság összekapcsolása, és ezen a hármason keresztül valamiféle dekonstruktív szubjektivitáselmélet megfogalmazása meglehetősen korán, már 1965-től kezdve érzékelhető volt Paul de Man munkáiban. Az elgondolás centrumában a líra, pontosabban a „lírai” áll. Nemcsak arról v...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Bókay Antal
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: 2016
Sorozat:Iskolakultúra 26 No. 11
mtmt:http://dx.doi.org/10.17543/ISKKULT.2016.11.51
Online Access:http://misc.bibl.u-szeged.hu/41494
LEADER 02356nab a2200193 i 4500
001 misc41494
005 20191106140409.0
008 180706s2016 hu o 0|| zxx d
022 |a 1215-5233 
024 7 |a http://dx.doi.org/10.17543/ISKKULT.2016.11.51  |2 doi 
040 |a SZTE Miscellanea Repozitórium  |b hun 
041 |a zxx 
100 1 |a Bókay Antal 
245 1 3 |a Az elmondhatatlan és elhallgathatatlan   |h [elektronikus dokumentum] :  |b (antropomorfikus versus figuratív a költészetben, a poétikában és a pszichoanalízisben) /  |c  Bókay Antal 
260 |c 2016 
300 |a 51-60 
490 0 |a Iskolakultúra  |v 26 No. 11 
520 3 |a A modernitás, a szelf és a líraiság összekapcsolása, és ezen a hármason keresztül valamiféle dekonstruktív szubjektivitáselmélet megfogalmazása meglehetősen korán, már 1965-től kezdve érzékelhető volt Paul de Man munkáiban. Az elgondolás centrumában a líra, pontosabban a „lírai” áll. Nemcsak arról van szó, hogy „de Man számos kései esszéje, nem épp könnyen érthető módon a líra fogalma köré összpontosul”, hanem mintha az egész dekonstrukciós irodalomfelfogás e témán keresztül fogalmazódna meg. Mindennek hátterében egy még átfogóbb, dekonstruktivista szubjektumfelfogás körvonala, a szubjektum létformáinak és működési folyamatainak elmélete is rekonstruálható. De Man líraiság felfogása elsősorban egy nietzschei, metafizikán túli episztemológia kibontására épül. Különös viszont az, hogy – De Man határozott távolságtartása (mondhatnánk: „ellenállása”) ellenére – ez a szelffelfogás jól páhuzamosítható a pszichoanalízis bizonyos klasszikus és jelenkori (főleg lacani) elképzeléseihez, olyanokhoz, amelyek nem a szelf annak működési/megismerési folyamatát állították a figyelem középpontjába. Kortársai közül a felszínen különbözőnek látszó, valójában viszont sokban hasonló, a líraiságra mint a szubjektum működési modelljére koncentráló (nyíltan pszichoanalitkus háttérre is építő) elgondolást dolgoz ki Julia Kristeva, párhuzamokat találhatunk Derrida e témáról szóló megjegyzéseiben, és érdekes kontrasztot, másféle utat Philippe Lacoue-Labarthe Celan-interpretációjában. 
856 4 0 |u http://misc.bibl.u-szeged.hu/41494/1/04.pdf  |z Dokumentum-elérés