A Szén- és Acélközösség története Európában
Miután a hat alapító tagállam (Franciaország, az NSZK, Benelux-államok, Olaszország) 1951. április 18-án megkötötte a párizsi szerződést, a következő év július 25-én pedig működni kezdett az első szupranacionális integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió), az lett a legfont...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Vegyes gyűjtemény |
| Megjelent: |
2019-05-29
|
| Kulcsszavak: | Integrációtörténet nemzetközi kapcsolatok egyetemes történelem |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://eta.bibl.u-szeged.hu/2083 |
| Tartalmi kivonat: | Miután a hat alapító tagállam (Franciaország, az NSZK, Benelux-államok, Olaszország) 1951. április 18-án megkötötte a párizsi szerződést, a következő év július 25-én pedig működni kezdett az első szupranacionális integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió), az lett a legfontosabb kérdés, hogy sikeres lesz-e az új típusú együttműködés. A siker vagy sikertelenség kérdése ugyanis meghatározta az integrációs folyamat egész jövőjét: kudarc esetén az egységesülés akár végleg lekerülhetett volna a napirendről. A siker ellenben megnyithatta az utat a továbblépés, az integráció elmélyítése előtt. Emellett új kezdeményezés is született, a közös európai hadsereg terve (Európai Védelmi Közösség), amely azonban végül elbukott. Az NSZK katonai integrációja azonban ennek ellenére is megvalósult. A szilárd alapokra építve a tagállamok hozzáláttak az együttműködésük jelentős kiszélesítéséhez, ami új, látványos eredményekhez vezetett. |
|---|