Telítetlen zsírsavak és sugárzás hatása humán glióma sejtekre morfológiai, biokémiai és génexpresszió elemzés /
A glióma egy halálos betegség, melyet kemoterápiával vagy sugárterápiával kezelnek. Kimutatták, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA-k) a rákos sejtek sugárkezelésre való érzékenységét is megváltoztatják, és védik a normális sejteket a sugárzás káros hatásaitól. A rákos sejtek számára a zs...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2016-04-13
|
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.2767 |
| mtmt: | 3105849 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/2767 |
| Tartalmi kivonat: | A glióma egy halálos betegség, melyet kemoterápiával vagy sugárterápiával kezelnek. Kimutatták, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA-k) a rákos sejtek sugárkezelésre való érzékenységét is megváltoztatják, és védik a normális sejteket a sugárzás káros hatásaitól. A rákos sejtek számára a zsírsavszintézis konstitutív aktiválása szelektív előnyt jelent. Számos génnek, mely zsírsavszintézisért felelős fehérjéket kódol, köze van a karcinogenezishez. A zsírsavszintézis gátlása a rákos sejtek apoptózisát idézi elő. A gamma-linolénsavat (GLA) már klinikai fázisban is tesztelték, és hatásosnak bizonyult a glióma kezelésére. A sugárkezelés önmagában nem hatásos az alacsonyabb rangú gliómák ellen, sajnos nem befolyásolja az átlag túlélési arányt. Ezért a tanulmányaink során a telítetlen zsírsavak (UFA)-k hatását vizsgáltuk, mint sugárkezelés mellett alkalmazott adjuvánsokat, különböző morfológiai, biokémiai és génexpressziós vizsgálatok során. Célunk volt, hogy a UFA-k hatását meghatározzuk önmagukban és különböző dózisú (5 Gy és 10 Gy) sugárkezeléssel együtt U-87 MG glióma sejteken. Kíváncsiak voltunk, hogy ki tudunk-e mutatni szinergizmust a UFA-k és sugárzás között. Sejtszinten terveztük kimutatni a hatást. Ehhez ellenállásalapú valós idejű sejt elektronikus érzékelő mérést (RT-CES-t), apoptózis és sejt morfológiai vizsgálatokat, biokémiai és génexpressziós elemzést hajtottunk végre. Speciális hangsúlyt fektettünk azokra a génekre, melyeknek a zsírsavbioszintézisben és a stressz válaszban van szerepe. Az RT-CES készülékkel történő méréseknek megfelelően 25-75 μM arachidonsav (AA), 25-75 μM dokozahexaénsav (DHA), 50 μM GLA, 400 μM olajsav (OA) megnövelte a sugárkezelés (5 Gy és 10 Gy) hatását és szignifikánsan csökkentette a normalizált sejt indexet azokhoz a sejtekhez képest melyek csak sugárkezelést (5 Gy és 10 Gy) kaptak. A normalizált sejt index a sejt proliferáció egyik mutatója. Az OA-val való kezelés érdekes hatással volt az U-87 MG sejtekre: 100-200 μM megnövelte a sejt proliferációt a kontroll sejtekhez képest. AA, DHA és GLA önmagában és sugarazással (5 Gy és 10 Gy) kombinálva egyaránt szignifikánsan lecsökkentette az U-87 MG sejtek LDH aktivitását. Az AA, DHA és GLA sugarazással (5 Gy és 10 Gy) való kombinálása szintén szignifikánsan lecsökkentette a sejtek életképességét. 100 μM OA és 50-100 μM eikozapentaénsav (EPA) nem befolyásolta a sejtek életképességét és az U-87 MG sejtek LDH aktivitását. A biokémiai méréseink (LDH és MTS mérések) alapján az AA, DHA és GLA volt a leghatásosabb zsírsav, ezért a további morfológiai és génexpressziós vizsgálataink során ezeket alkalmaztuk. Az AA-t és DHA-t 25 μM-os, míg a GLA-t 50 μM-os koncentrációban alkalmaztuk. A PUFA kezelés nem változtatta meg a sejtszámot,a konfluenciát, az átlag sejtvastagságot és átlag sejtek alakjára vonatkozó szabálytalanságot 24 órás kezelést követően. Az AA és sugárkezelés együttes alkalmazása megváltoztatta a sejtszámot, a konfluenciát, az átlag sejtvastagságot és átlag sejtszabálytalanságot a kontroll sejtekhez képest, 48 órás kezelés után. A PUFA-k és 10 Gy 48 óra után szignifikánsan megváltoztatta mind a négy paramétert, kivéve az átlag sejtszabálytalanságot, amikor a DHA a 10 Gy-el kezelt sejteken volt alkalmazva. Az 5 Gy-el ellentétben; egy 10 Gy-es dózis szignifikánsan megnövelte az apoptotikus sejtek arányát. Egyedül a GLA idézett elő apoptózist. A PUFA-k kombinálva sugarazással apoptózist okoztak. Ritkán és kismértékű génexpresszióbeli változást kaptunk a 24 órás kezelések esetén a stresszhez köthető gének esetén. Ezért a 48 órás kezelésekre fektetjük a hangsúlyt. Az oxidatív stresszhez köthető gének közül a PUFA és 10 Gy-el való kezelés szignifikánsan megnövelte a HMOX1, AKR1C1 és NQO1 expressziót. Az ER proapoptotikus ágát képviselő gén, a DDIT3 expressziója is szignifikánsan megnőtt a PUFA és 10 Gy kezelés hatására. A NOTCH1 gátlása felerősíti a glióma sejtekre kifejtett káros hatást. Igéretes, hogy a NOTCH1 epxressziós szint szignifikánsan alacsonyabb GLA és sugarazás esetén, mint csak sugarazás esetén. Az AA, 10 Gy, 10 Gy és AA valamint 10 Gy és DHA szignifikánsan megnövelte a GADD45A expressziót. Az összes korai stresszválaszban résztvevő gén (EGR1, TNF-α, c-FOS, FOSL1) expresszióját megnövelte a sugarazás, valamint a sugarazással kombinált PUFA kezelés. Míg a PUFA kezelés nem volt hatással a TP53 expresszióra, addig a 10 Gy-es dózis megnövelte azt. 10 Gy, valamint a 10 Gy és PUFA kezelés szignifikánsan megemelte a C-MYC expressziót. MMP14, TGFBI, SIRT1, HSPB2 és TIMP3 esetén nem észleltünk változást sem sugarazás, sem PUFA kezelés, sem a kettő kombinálása esetén… |
|---|