American Film Criticism in the Age of the World Wide Web
The 2000s brought about a profound transformation in American film criticism due to the emergence of Web 2.0 and digital technologies. Traditional avenues like print journalism and academic journals have been challenged and enhanced by platforms such as blogs, podcasts, film rating websites, and soc...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2024-12-10
|
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/12345 |
| Tartalmi kivonat: | The 2000s brought about a profound transformation in American film criticism due to the emergence of Web 2.0 and digital technologies. Traditional avenues like print journalism and academic journals have been challenged and enhanced by platforms such as blogs, podcasts, film rating websites, and social media. This has led to a democratization of American film criticism, allowing diverse voices to engage in dialogue and share perspectives. While this inclusivity has enriched the discourse, questions regarding the credibility of film critics and the impact of online platforms on film criticism visibility have arisen. The doctoral dissertation examines how the World Wide Web has changed American film criticism, regarding its structure, contents, participants, and authorship and challenges the notion of the death of the film critic by highlighting the emergence of new voices perspectives, and styles of film criticism, introduces a novel cultural group termed critical cinephiles, and delineates four innovative forms of film criticism: resilient, subsided, and fluid. Drawing on theories of convergence culture and participatory culture by Henry Jenkins, mass collaboration by Charles Leadbeater, and polyphony by Mikhail Bakhtin, the study explores the dynamic interaction between consumers and producers in shaping contemporary film criticism. In addition to exploring convergence, the study delves into the relevance of deconvergence in today’s film criticism landscape. Furthermore, Marshall McLuhan’s concept of the medium is the message, and Lev Manovich’s theories on new media are employed to understand how online platforms influence the dissemination and reception of contemporary American film criticism. By intertwining these theories, the dissertation offers a nuanced analysis of the democratization of American film criticism, acknowledging both its positive and negative aspects and contributing to a deeper understanding of its role in an era of increased accessibility and participation. A 2000-es években nagy átalakulások kezdődtek az amerikai filmkritikában a Web 2.0 és a digitális technológiák megjelenése miatt. Az addigi, hagyományos csatornákat, mint a nyomtatott újságírás és az akadémiai folyóiratok, kihívások elé állították és kiegészítették olyan platformok, mint a blogok, podcastok, filmes értékelő weboldalak és a közösségi média. Ez az amerikai filmkritika úgy nevezett demokratizálódásához vezetett, lehetővé téve, hogy különböző hangok párbeszédet folytassanak és megosszák nézőpontjukat. Bár ez az inkluzivitás gazdagította a filmes diskurzust, kérdések merültek fel a filmkritikusok hitelességével és az online platformok filmkritika láthatóságára gyakorolt hatásával kapcsolatban. Jelen doktori értekezés azt vizsgálja, hogyan változtatta meg a világháló az amerikai filmkritikát, figyelembe véve annak szerkezetét, tartalmát, résztvevőit és szerzőiségét. Ugyanakkor ez a jelenség megkérdőjelezte a filmkritikus ’halálának’ (mint „szerző halála”) és a mozikritika leáldozásának fogalmát azáltal, hogy kiemelte az új hangok, nézőpontok és stílusok megjelenését. A disszertáció további célja, hogy bemutasson egy új kulturális csoportot, amelyet kritikai filmofília (pontosabban critical cinephiles-nak) nevezek; ugyanakkor négy innovatív filmkritikai formát is meghatároz: a reziliens, a mérsékelt (pontosabban subsided), és a fluid. A dolgozat Henry Jenkins konvergencia kultúra és részvételi kultúra elméleteire, Charles Leadbeater tömeges együttműködés elméletére, valamint Mihail Bahtyin polifónia elméletére építve vizsgálja a fogyasztók és termelők közötti dinamikus interakciót a kortárs filmkritika formálásában. A konvergencia vizsgálatán túl a tanulmány a dekonvergencia relevanciáját is feltárja a mai filmkritikában. Ezenkívül Marshall McLuhan „a médium az üzenet” koncepcióját és Lev Manovich új média elméleteit használja fel annak megértésére, hogyan befolyásolják az online platformok a kortárs amerikai filmkritika terjesztését és fogadtatását. Ezen elméletek összefonásával a disszertáció árnyalt elemzést kínál az amerikai filmkritika demokratizálódásáról, elismerve annak pozitív és negatív aspektusait egyaránt, hozzájárulva annak a fokozott hozzáférhetőség és részvétel korszakában betöltött szerepének mélyebb megértéséhez. |
|---|