Collective Trauma in Early Modern English Revenge Tragedy
The dissertation investigates early modern English revenge tragedy against the backdrop of the complicacies of the English reformation. The discussion is built on two basic theoretical pillars: on cultural memory studies, and the theory of collective trauma. These two approaches are informed by a th...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2024-02-14
|
| Kulcsszavak: | English reformation, collective trauma, cultural memory, revenge tragedy, Eucharist Controversies, thanatological crisis |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.11958 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/11958 |
| Tartalmi kivonat: | The dissertation investigates early modern English revenge tragedy against the backdrop of the complicacies of the English reformation. The discussion is built on two basic theoretical pillars: on cultural memory studies, and the theory of collective trauma. These two approaches are informed by a third, historical angle, which is the revision of the English reformation. The fundamental cultural turn that the incessantly fluctuating tides of the English reformation brought about is described by an increasing number of scholars as traumatic. It is argued that the impact of the English reformation amounts to the magnitude of a collective trauma. Thus, the investigation scrutinizes the life of a community, as opposed to the personal, psychological approach of trauma. In keeping with the collective trauma framework, the object of scrutiny is representation, and not repression. The representation of different trauma narratives take place in the conflicted arena of culture, where the hegemonic state-narratives of trauma vie for dominance in opposition to the censored, silenced, but regularly (re)surfacing trauma-narratives. The Reformed calendar or the desolate ruins of the Catholic past are witnesses to this cultural-collective trauma. But the most important witness of all is revenge tragedy, with its uncanny revenants, mad revengers, and maimed bodies. The main contents of this collective trauma are the thanatological crisis and the sacrificial crisis. The sacrificial crisis is manifest in the Eucharist Controversies, and the ambivalence around the martyrs’ scaffold. These tenets of religious trauma are mapped onto five early modern revenge tragedies in the analytical part of the dissertation: Thomas Kyd The Spanish Tragedy, William Shakespeare Titus Andronicus, John Marston Antonio’s Revenge, Thomas Middleton The Maiden’s Tragedy, John Webster The Duchess of Malfi. Disszertációmnak, amely a koramodern angol bosszúdrámát az angol reformáció eseményeinek összefüggésében vizsgálja, két elméleti alappillére van: az egyik a kulturális emlékezet, a másik a kollektív trauma iskolája. A két megközelítési mód egy harmadik, történelmi jelenségre alapoz: az angol reformáció revíziójára. Azt a hatalmas kulturális fordulatot, amit a folyamatosan fluktuáló angol reformáció hozott, egyre több történész és irodalomtudós írja le traumaként. Állításom szerint az angol reformáció felért egy kollektív traumával. Ennek vizsgálata során elsősorban egy adott közösség életét vesszük szemügyre, ebből következik a második nagy különbség az egyéni traumákhoz képest: a kollektív trauma esetén az elfojtás szinte lehetetlen. A privát kommunikációt lehetetlen elfojtani, bárhogy is igyekszik erre az államszervezet. Ezért a kollektív trauma fontos vizsgálódási szempontja nem az elfojtás, mint a pszichoanalitikus megközelítés esetében, hanem a reprezentáció, illetve ennek problémái. A kollektív trauma reprezentációja egy olyan konfliktusos kulturális térben zajlott, ahol a hegemonikus erő-relációk miatt a domináns, állami narratívák vetekedtek az elhallgattatni kívánt, cenzorált, de mégis fel-felbukkanó nem-hivatalos narratívákkal. A reformáció kulturális-kollektív traumája a reprezentáció tárgya lesz olyan fontos kulturális szövegekben, mint az építészet és a kalendárium (azaz a tér és az idő), és az általam legfontosabbnak tartott médiumban, a koramodern bosszútragédiákban. Ez a trauma jelenik meg, a cenzúra miatt burkolt módon a bosszútragédiák különösen véres műfajában. A kollektív trauma főbb tartalmai: az első komponens a tanatológiai válság. A második komponens az áldozati válság, aminek két további összetevője volt: az egyik az eukarisztia változása és a jelentése körül dúló ádáz viták, a másik a mártírok halála körüli ambivalencia. Állításom szerint ezen kollektív trauma elsődleges tanúi a koramodern bosszútragédiák voltak, és a disszertációm második felében ezeket a drámákat elemzem öt műben: Thomas Kyd The Spanish Tragedy, William Shakespeare Titus Andronicus, John Marston Antonio’s Revenge, Thomas Middleton The Maiden’s Tragedy, John Webster The Duchess of Malfi. |
|---|