L'image de la Transylvanie en Hongrie et en Roumanie par le prisme de l'éducation de la fin de la Seconde Guerre mondiale au changement de régime (1945-1990) /
"L'image de la Transylvanie en Hongrie et en Roumanie par le prisme de l'éducation: de la fin de la Seconde Guerre mondiale au changement de régime (1945-1990)" La Transylvanie a représenté et continue de représenter un territoire d'une importance inégalée pour les Hongrois...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2023-11-27
|
| Kulcsszavak: | Erdély, tankönyvkutatás, kommunizmus, Románia története, Magyarország története |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.11812 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/11812 |
| Tartalmi kivonat: | "L'image de la Transylvanie en Hongrie et en Roumanie par le prisme de l'éducation: de la fin de la Seconde Guerre mondiale au changement de régime (1945-1990)" La Transylvanie a représenté et continue de représenter un territoire d'une importance inégalée pour les Hongrois et les Roumains. Depuis le XIXe siècle, il régit les relations roumano-hongroises, les deux parties la plaçant au centre de leur construction nationale, tandis que cette rivalité est profondément ancrée dans la conscience collective. Dans les premières années qui suivent la Seconde Guerre mondiale, un tournant s'opère avec l'arrivée au pouvoir des partis communistes dans la nature des relations roumano-hongroises, puisqu’après 1945, la Hongrie et la Roumanie se retrouvent alliées dans le cadre de la formation d’un bloc idéologique imposé par l'Union soviétique. Dans les deux pays, l'interprétation marxiste de l'histoire devient la doctrine exclusive des manuels scolaires publiés entre 1947 et 1989, bien qu’elle s’estompe quelque peu – principalement en Hongrie – à partir des années 1970. La question nationale est déclarée être résolue, alors que dans les faits cette « tabula rasa » du passé s'avère surtout symbolique et sémantique. À l'école, il s’agit de commémorer un certain passé afin de créer un patrimoine commun, alors que la tendance des manuels à simplifier et à polariser l'histoire offre un espace de recherche aux chercheurs en sciences sociales. La méthode comparative tisse le fil rouge de ce travail, en rendant compréhensible le rapport à ce territoire contesté. Elle permet entre autres la modélisation des mécanismes d'identification à la Transylvanie, ainsi que la compréhension et l'explication des similitudes et différences du contenu des manuels scolaires. L'objectif de cette thèse d’interroger les relations entre les États au sein du bloc soviétique, ainsi que de mettre au jour l'utilisation de l'histoire par les régimes communistes. La Transylvanie n’a pas été ôtée des manuels, mais sa place a été reconsidérée, car elle est un élément essentiel des romans nationaux hongrois et roumain. Le contenu du manuel suit les transformations politiques, mais toutes les questions ne sont pas réévaluées selon les évolutions que traversent les deux régimes. Malgré le rapprochement forcé, les deux récits parallèles et rivaux demeurent, puis se renforcent au fil des années. Ainsi, le manuel peut être vu comme le miroir des relations roumano-hongroises, de la mémoire commune des années 1950 à la confrontation des années 1980. Erdély képe Magyarországon és Romániában az oktatásban: a második világháború végétől a rendszerváltásig (1945-1990) Erdély mind a magyarság, mind a románság számára páratlan fontossággal bírt és bír. A 19. század óta a román-magyar kapcsolatok mérvadója, hiszen mindkét fél a nemzetépítése középpontjába helyezi és a kialakult rivális felfogás mélyen gyökerezik a köztudatban. E viszályokkal terhelt kapcsolatban pálfordulás történt a kommunista pártok hatalomra kerülésével a második világháborút követő első években. Abban rejlik az érdekesség, hogy 1945 után Magyarország és Románia elkötelezett volt a Szovjetunióhoz egy kényszerből létrehozott ideológiai alapú szövetségben. Mindkét országban kizárólagos doktrínává vált a marxista történelemértelmezés az 1947 és 1989 között kiadott iskolai tankönyvekben, s bár ez némileg halványult az 1970-es évek tájékán, ez elsősorban Magyarországra jellemző tendencia. Megoldottnak nyilvánították a nemzeti kérdést, ugyanakkor ez a „tabula rasa” leginkább jelképesnek és szemantikainak bizonyult. Az iskolában egy bizonyos múltra való megemlékezésről esik szó a közös örökség megteremtése érdekében. A tankönyv hajlama a történelem leegyszerűsítésére és sarkítására, kutatási teret kínál. Az összehasonlító módszer támpontul szolgál ehhez a munkához, érthetővé téve a vitatott területhez való viszonyt. Továbbá lehetővé teszi az Erdéllyel való azonosulás mechanizmusainak modellezését, valamint hasonlóságaik és különbségeik megértését, majd magyarázatát is. Ezentúl jelen disszertáció célja az, hogy az olvasó képet nyerjen a szovjet tömbön belüli állam közti kapcsolatokról, valamint a történelem kezelése és felhasználása a kommunista rezsimek által. Erdély nem került ki a tankönyvekből, de átgondolták a helyét, hiszen elengedhetetlen eleme a magyar és a román nemzeti elbeszélésnek. A tankönyv tartalma követte a politikai átalakulásokat, de az évek során nem mindegyik kérdésben következett be az átértékelés. A kényszerből hozott közeledés ellenére megmaradt a két párhuzamos és rivális elbeszélés, ami megerősödött az évek során. Így a tankönyv úgy tekinthető, mint a román-magyar kapcsolatok tükre, az 50-es évekbeli közös emlékezettől a 80-as évekbeli szembenállásig. |
|---|