A depresszió és a kiégés összefüggéseinek vizsgálata egészségügyi dolgozók körében

Kutatásom célja az egészségügyben dolgozók kiégése és depressziója közötti összefüggések vizsgálata volt a munkatapasztalat, a szorongás, az alvásminőség, a fáradtság, az álmosság, a kronotípus, az általános jóllét, az élettel való elégedettség, illetve a lelki ellenálló képesség vonatkozásában. A m...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Kerekes Dóra
További közreműködők: Csábi Eszter (Témavezető)
Dokumentumtípus: Szakdolgozat
Megjelent: 2018
Kulcsszavak:depresszió
kiégés
stressz
munkahelyi tapasztalat
Tárgyszavak:
Online Access:http://diploma.bibl.u-szeged.hu/74623
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:Kutatásom célja az egészségügyben dolgozók kiégése és depressziója közötti összefüggések vizsgálata volt a munkatapasztalat, a szorongás, az alvásminőség, a fáradtság, az álmosság, a kronotípus, az általános jóllét, az élettel való elégedettség, illetve a lelki ellenálló képesség vonatkozásában. A minta elemszáma 172 fő volt, az életkor átlaga 41,95 év (szórás 9,67). A vizsgálatban 153 nő és 16 férfi vett részt. A kiégés vizsgálatához a Maslach-féle Kiégés Kérdőívet, míg a depresszióhoz a Beck-féle Depresszió Skálát vettem fel, a Spielberger-féle Állapot-Vonás Szorongás Tesztet a szorongás, a WHO Jól-lét Kérdőívet és az Élettel Való Elégedettség Skálát a szubjektív jóllét, a Connors-Davidson Reziliencia Kérdőívet a lelki ellenálló képesség tanulmányozásához. Az alvás minőségének felméréséhez a Pittsburgh Alvásminőség Indexet és a Stanford Álmosság és Fáradtság Skálát, a kronotípus meghatározásához a Napszaki Aktivitás Kérdőívet alkalmaztam. Eredményeim alapján, a depresszió skálán elért pontszámok pozitív, közepesen erős kapcsolatot mutattak a kiégés érzelmi kimerülés faktorával, gyenge korrelációt a deperszonalizációval és gyenge, negatív összefüggést a személyes hatékonysággal. A munkahelyen eltöltött évek gyenge, negatív kapcsolatot mutattak az érzelmi kimerülés alfaktorral és a depresszióval, míg gyenge, pozitív kapcsolat volt a munkahelyi tapasztalat és az általános jóllét között. A munkatapasztalat alapján létrehozott csoportok között nem volt szignifikáns különbség a depresszió és a kiégés faktorai, valamint az általános jóllét, az élettel való elégedettség és a reziliencia skálán elért pontszámok vonatkozásában. Elemzéseim alapján az esti napszaki preferenciával rendelkező személyek feltehetőleg fogékonyabbak a depresszióra, illetve a kiégésre, azonban az alvás minősége és hossza között nem tapasztaltam szignifikáns különbséget a kronotípus alapján. Kutatásom jó alapul szolgálhat a kiégés és a depresszió összefüggéseinek mélyebb feltárásához, illetve ennek prevenciós lehetőségeinek kidolgozásához.