β-amiloid-Cu(II) komplex reakciója aszkorbinsavval

Az Alzheimer kór egy, az időskori szellemi leépüléshez vezető súlyos betegség, amire jelenleg még nincs gyógymód. Ez egy összetett betegség, amely nagy valószínűséggel nem kezelhető egyszerűen pl. egyetlen enzimreakció gátlásával vagy serkentésével. A betegség legfőbbjellegzetessége, az agyban felha...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Palcsek Judit
További közreműködők: Jakusch Tamás Gottfried (Témavezető)
Dokumentumtípus: Szakdolgozat
Megjelent: 2018
Tárgyszavak:
Online Access:http://diploma.bibl.u-szeged.hu/73781
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:Az Alzheimer kór egy, az időskori szellemi leépüléshez vezető súlyos betegség, amire jelenleg még nincs gyógymód. Ez egy összetett betegség, amely nagy valószínűséggel nem kezelhető egyszerűen pl. egyetlen enzimreakció gátlásával vagy serkentésével. A betegség legfőbbjellegzetessége, az agyban felhalmozódik egy bizonyos peptid, a β-amiloid1-40 mely aggregálódik. Az aggregátumok amelyeket plakkoknak nevezünk,jelentős mértékben tartalmaznak fémionokat (Cu(I/II)/Zn(II)/Fe(II/III)) is. Ezek közül a vegyértékváltó fémionok szerepet játszanak az oxidatív gyökök képződésében, miközben az agysejtekben rézhiány alakulhat ki. A felborult rézháztartás helyreállítására szolgálhat egyfajta kelátterápia, amely a réz(II) ionokat komplexképző ligandummal távolítaná el a plakkokból, valamint visszajuttatná az agysejtekbe. Így egy lépésben csökkentve a szabadgyök képződést, illetve a sejtek rézhiányát. A kelátterápia sikerének egyik kulcsa a réz(II)-ion-ligandum termodinamikai stabilitásának nagyobbnak kell lennie a réz(II)-β-amiloid komplexénél. A stabilitás nagyságára jó közelítést ad a látszólagos stabilitási állandó. Azonban kinetikai aspektusok is szerepet játszhatnak, ezért a reaktív gyökök képződésének alapreakcióját az aszkorbát Cu(II)-ion általi katalitikus oxidációját vizsgálatuk oxigén jelenlétében. A mérések során az aszkorbát koncentrációjának időbeli változását követtük nyomon spektrofotometriás módszerrel semleges pH-n (7,4). Az aszkorbát katalitikus oxidációjának sebességét befolyásoltuk egyes komponensek koncentrációjánk (Cl- / Cu(II) / βA / Zn(II)) illetve minőségének (ligandumok, Aβ) változtatásával. Méréseinkből kiderült, hogy azok a ligandumok, melyek látszólagos stabilitási állandója nagyobb, mint az amiloid-β-é (log K’=9,77), szinte kivétel nélkül képesek csökkenteni az aszkorbinsav katalitikus bomlásának sebességét, valószínűsíthetően csökkentve a reaktív oxigéntartalmú gyökök képződését. Azon ligandumok, melyek látszólagos stabilitási állandójának(log K’) értéke még nagyobb, konkrétan nagyobb,mint 12, teljesen leállítják az aszkorbát katalitikus oxidációját.