Karbonátos rezervoárok pórustól függő mélyfúrási technikája
A karbonátos rezervoárok kutatása és termelésbe állítása egyre nagyobb globális növekedést mutat. A karbonátos kőzetek csoportosíthatók petrográfiailag, de azok feltárása és termelése szempontjából a pórustípus eltérés az, amit rendszerezni szükséges. Dolgozatomat Choquette és Pray (1970) osztályzás...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Szakdolgozat |
| Megjelent: |
2018
|
| Kulcsszavak: | karbonát rezervoár pórus porozitás permeabilitás fúrás fúróiszap |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://diploma.bibl.u-szeged.hu/73468 |
| Tartalmi kivonat: | A karbonátos rezervoárok kutatása és termelésbe állítása egyre nagyobb globális növekedést mutat. A karbonátos kőzetek csoportosíthatók petrográfiailag, de azok feltárása és termelése szempontjából a pórustípus eltérés az, amit rendszerezni szükséges. Dolgozatomat Choquette és Pray (1970) osztályzása köré építettem, ahol a pórustípusok szövetszelektív és nem-szövetszelektív osztályokra bonthatók. Ez az osztályozási rendszer alapvetően segít a porozitás (elsődleges, másodlagos) megértésében. A diagenezis hatására az elsődleges pórusok felülíródnak a szemcsék közötti cementáció miatt. A másodlagos porozitást törések és oldódások alakítják ki, melyek összeköttetést biztosítanak az elszigetelt pórusok között, ezzel növelve a kőzet permeabilitási értékét. A pórusok összeköttetése a pórustorok sugarának nagyságán múlik. Minél nagyobb a pórustorok sugara az egymással összeköttetésben lévő pórusok között, annál nagyobb a kőzet permeabilitása, szemben azzal a ténnyel, hogy átlagosan a permeabilitás és porozitás csökken a mélység növekedésével. A rotary típusú fúrással harántolt karbonátos kőzettestek fúrása során felmerülő problémákkal foglalkozom. Tárgyalom többek között a fúró megfelelő kiválasztását az adott kőzethez mérten, a fúrás során használt öblítőiszap sűrűségének változtatását kisés nagynyomású rétegek átfúrása során felmerülő fúrástechnikai problémák elhárítása érdekében és a töredezett karbonátos kőzetek lyukfalbeomlásának veszélyét. A kisnyomású rétegek fúrása során bekövetkező öblítőiszap veszteséget, illetve ennek a problémának a (fúróiszap sűrűség csökkentésével való) megoldását ismertetem. A dolgozat során bemutatásra kerül három olyan módszer („Bullheading”, várakozás módszere, fúrós módszer), melyek segítségével a kőzetekben lévő, túlnyomással rendelkező zóna harántolása során fellépő kútbeindulás problémája megoldható. A dolgozat célja, hogy a karbonátos rezervoárokban lévő különböző pórustípusok és azok méretbeli különbségei okán képesek legyünk megfelelő fúrót, öblítőfolyadékot választani és kezelni a kis- és nagynyomású zónákat fúrás közben. |
|---|