A pietizmus előzményei Brassóban Marcus Fronius munkássága /
Marcus Fronius (1659‒1713) volt az erdélyi szászok, a középkorban megtelepedett németajkú populáció gazdasági központjának, Brassónak az első papja (1703) és ezzel párhuzamosan a barcasági dékán (1706) haláláig. A jelen tanulmány karrierjének azokat a pontjait emeli ki, amelyek rávilágítanak Fronius...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
MTA-SZTE Antikvitás és reneszánsz: források és recepció Kutatócsoport
Szeged
2022
|
| Sorozat: | Antikvitás és reneszánsz
|
| Kulcsszavak: | Marcus Fronius, Erdély története - 17-18. sz., Vallástörténet - Erdély - 17-18. sz. |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/antikren.2022.k.279-285 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/77300 |
| Tartalmi kivonat: | Marcus Fronius (1659‒1713) volt az erdélyi szászok, a középkorban megtelepedett németajkú populáció gazdasági központjának, Brassónak az első papja (1703) és ezzel párhuzamosan a barcasági dékán (1706) haláláig. A jelen tanulmány karrierjének azokat a pontjait emeli ki, amelyek rávilágítanak Froniusnak a 18. századi lutheránus vallási megújulási mozgalomhoz, a pietizmushoz való viszonyára. Jóllehet Fronius ragaszkodott a lutheránus dogmatika alaptanításaihoz, de sokat merített Comenius nagyszabású iskolareformjaiból és Philipp Jacob Spener egyházkormányzati újításaiból. Dogmatikai viták helyett számára a kegyesség, a vallásos életforma és a hívek lelki életének megújítása volt fontos. Számos pietistától eltérően elutasította az aszkézist, és helyén valónak tartotta a mulatságot, beleértve a táncot is. Feljegyzések is igazolják, hogy Fronius kapcsolatba lépett a pietizmus több fontos képviselőjével. Marcus Fronius (1659‒1713) was the first priest of Kronstadt (present-day Braşov, Romania), the economic centre of Transylvanian Saxons, the German-speaking population of which settled in the region in the Middle Ages, and at the same time the dean of the surrounding territory called Burzenland. The present paper focuses on those moments of his career that shed light on his relationship with the Lutheran religious renewal movement of the early eighteenth century, known as Pietism. While he abides by the main principles of Lutheran orthodoxy, he relies on Comenius for his large-scale school reforms and Philipp Jacob Spener for his ecclesiastical innovations. Instead of debates on dogmas, he considers piety, the renewal of the life and inner world of believers to be important. However, unlike many pietists, he rejects asceticism and considers joy and playfulness, including dancing, as appropriate. Historical records also reveal that he came into contact with prominent figures of Pietism. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 279-285 |
| ISSN: | 2560-2659 |