Az exuláns és a fegyverkenőcs - Lányi György értekezése az unguentum armariumról
A fegyverkenőcsöt (Waffensalbe, unguentum armarium, hoplokriszma) a 16– 17. században a jatromágia, vagyis a mágikus orvoslás egyik igen hatásos készítményének tekintették. A Paracelsusnak tulajdonított, szimpatetikus elven alapuló kenőccsel nem a sebet, hanem az azt okozó fegyvert kellett bekenni....
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
MTA-SZTE Antikvitás és reneszánsz: források és recepció Kutatócsoport
Szeged
2022
|
| Sorozat: | Antikvitás és reneszánsz
|
| Kulcsszavak: | Fegyverkenőcs - 16-17. sz. |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/antikren.2022.k.267-277 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/77299 |
| Tartalmi kivonat: | A fegyverkenőcsöt (Waffensalbe, unguentum armarium, hoplokriszma) a 16– 17. században a jatromágia, vagyis a mágikus orvoslás egyik igen hatásos készítményének tekintették. A Paracelsusnak tulajdonított, szimpatetikus elven alapuló kenőccsel nem a sebet, hanem az azt okozó fegyvert kellett bekenni. Úgy vélték, a kezeléssel több mérföld távolságból is fájdalommentesen meg lehetett gyógyítani az emberi testen ejtett sérüléseket. A kenőcs számos vitát váltott ki orvosi és teológiai körökben a 17. század folyamán. A diskurzus nem a gyógymód hatékonyságára vonatkozott, hanem inkább arra, hogy az esetleges gyógyulás vajon nem démoni erőknek köszönhető-e, vagyis hogy a szer a magia naturalis vagy a magia daemoniaca körébe tartozik-e. A vitába számos korabeli orvos, tudós is bekapcsolódott, mint pl. Daniel Sennert (1572–1637), Jan Baptista van Helmont (1580–1644) vagy Athanasius Kircher (1602–1680). A kérdésben az egykori gályarab, lutheránus prédikátor Lányi György (Juraj Lani, 1646–1701) is állást foglalt a maga módján. A Diaskepsis philosophiae naturalis de unguento armario (Lipcse, 1680) című, a természetfilozófia körébe tartozó értekezése a szerrel kapcsolatos vitában addig született írásokat és véleményeket tekinti át. In the 16th–17th centuries, the weapon salve (Waffensalbe, unguentum armarium, hoplokrisma) was considered to be one of the most effective iatromagical preparations. The weapon salve attributed to Paracelsus was claimed to be a cure for the healing of wounds at a distance (actio in distans). On the basis of sympathetic powers, the salve supposedly could heal a wound in a painless manner. The alleged cure was widely discussed in medical and theological circles in the 17th century. The disputes did not revolve around the efficacy of the ointment but rather concerned whether the possible wound-healing was due to demonic forces, i.e. whether the weapon salve belonged to magia naturalis or magia daemoniaca. A number of well-known physicians and scientists of the time also joined this discourse, such as Daniel Sennert (1572–1637), Jan Baptista van Helmont (1580–1644) or Athanasius Kircher (1602–1680). György Lányi (Juraj Lani, 1646–1701), the one of the galleyslaves priests, Lutheran émigré also took a stand on the issue. His treatise, Diaskepsis philosophiae naturalis de unguento armario (Leipzig, 1680) reviews the writings and opinions that had emerged in the debate on the weapon salve up to that time. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 267-277 |
| ISSN: | 2560-2659 |