II. Rákóczi Ferenc és a veritas-gondolat
II. Rákóczi Ferenc életművének nincs olyan része, amelyben ne foglalkozna valamilyen formában a veritas kérdésével. Jóllehet írásaiban eltérő arányban és hangsúllyal, folyamatosan keveredik a történelmi, teológiai, morális, logikai és filozófiai gondolkodás, s a vallási, politikai és etikai irodalom...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
MTA-SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Kutatócsoport
Szeged
2021
|
| Sorozat: | Antikvitás és reneszánsz
|
| Kulcsszavak: | II. Rákóczi Ferenc, Magyarország története - 18. sz., Igazság |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/antikren.2021.7.137-178 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/74734 |
| Tartalmi kivonat: | II. Rákóczi Ferenc életművének nincs olyan része, amelyben ne foglalkozna valamilyen formában a veritas kérdésével. Jóllehet írásaiban eltérő arányban és hangsúllyal, folyamatosan keveredik a történelmi, teológiai, morális, logikai és filozófiai gondolkodás, s a vallási, politikai és etikai irodalom műfajai „összeötvözve” jelennek meg, a művek ebben a vonatkozásban egymásra utalnak. Rákóczi Augustinus nyomán, kamalduli-janzenista ösztönzésre, grosbois-i olvasmányélmények és a rodostói magánkönyvtár felhasználásával foglalkozott az igazság kérdésével. Az alapvetően bibliai és augustinusi eredetű, Janseniuséhoz és több más szerzőéhez közel álló fogalomhasználat révén a művek többféle igazságfelfogással szembesítenek, miközben a szerző folyamatosan azt igyekszik bizonyítani, hogy ezen a téren is önállóan gondolkodik, és véleménye különbözik másokétól. Rákóczi veritas-koncepciója éppúgy szinkretista jellegű, mint a bűnről, a kegyelemről, a szabad akaratról, az eleve elrendelésről és a kiválasztottságról alkotott felfogása. A veritas Rákóczi számára személyes fogalom, egyben a művek alapvető tényezője és fontos szervező elve, de nem egyenlő mértékben, s nem vált olyan mértékben rögeszmévé, mint például Saint-Simonnál. There is no part of Francis II Rákóczi’s oeuvre in which he does not deal with the issue of veritas in any form. Although historical, theological, moral, logical, and philosophical thinking are constantly mixed in varying proportions and emphasis in his writings, and the genres of religious, political and ethical literature appear “combined”, the works refer to each other in this regard. Rákóczi dealt with the question of truth following Augustine, at a CamaldoleseJanzenist instigation, using Grosbois reading experiences and the private library in Tekirdağ (Rodostó in Hungarian).Through the use of terms that are essentially biblical and Augustinian in origin, close to that of Jansenius and several other authors, the works confront several conceptions of truth, while the author is constantly trying to prove that he also thinks independently in this field and that his opinion differs from others.Rákóczi’s conception of veritas is as syncretistic as his conception of sin, grace, free will, predestination, and chosenness. Veritas is a personal concept for Rákóczi, a fundamental factor of his works and an important organizing principle at the same time, but not to the same extent, and it did not become as obsessive as in Saint-Simon. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 137-178 |
| ISSN: | 2560-2659 |