Documents on the dictatorship and the cold war in the Hungarian archives the case of RFE /
A hidegháború-kutatás - bár az elmúlt évtizedekben a világ legkülönbözőbb országaiban számtalan tudományos és állami intézmény foglalkozott problémáival és szinte áttekinthetetlen mennyiségű szakanyag halmozódott fel akár elméleti akár olykor igencsak pragmatikus tevékenységük következtében - csupán...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos bizottsága
Szeged
2005
|
| Sorozat: | Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica
67 No. 17 |
| Kulcsszavak: | Államvédelem - Magyarország - 1947-1962, Szabad Európa Rádió - 1947-1962, Rádióműsor - magyar - politikai - NSzK |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/7282 |
| Tartalmi kivonat: | A hidegháború-kutatás - bár az elmúlt évtizedekben a világ legkülönbözőbb országaiban számtalan tudományos és állami intézmény foglalkozott problémáival és szinte áttekinthetetlen mennyiségű szakanyag halmozódott fel akár elméleti akár olykor igencsak pragmatikus tevékenységük következtében - csupán napjainkra került abba a helyzetbe, hogy mint sajátos interdiszciplináris és alkalmazott jellegű tudományterület igényt formáljon önállóságának tudományrendszertani elismerésére is. A hidegháború fél évszázada során ugyanis hiába alakultak sorra a kelet-, illetve nyugatkutató intézetek, hiába jöttek létre a globális konfliktuselemzés újabb és újabb műhelyei vagy éppen a gazdasági, katonai, biztonságpolitikai, ideológiai konfrontáció vizsgálatára hivatott hivatalos és nem-hivatalos intézmények, többségük nem tudott megszabadulni a történelmi helyzet okozta sajátos funkciózavarától. Ugyanis bármennyire hiteles, objektív kutatási eredmények születettek is a hidegháború egész folyamatára avagy annak egyes részjelenségeire vonatkozóan, mégsem lehetett eltekinteni azoktól a konkrét történelmi-politikai körülményektől, amely minden más társadalomelméleti, -történeti problematikánál közvetlenebbül tették a napi politika eszközévé az ilyen típusú - szándékaik és kutatási módszereik folytán esetleg ettől teljes mértékben elkülönülni kívánó - kutatásokat. Azzal, hogy az ezredfordulóra - feltételezhetően végleg - lezárult korunk hidegháborúsként aposztrofált félévszázada, természetesen még nem alakultak ki automatikusan az elfogulatlanság, sokoldalúság és objektivitás követelményeit tartalmazó kutatási kondíciók. Az viszont kedvező előfeltétele a megindult vizsgálódásoknak, hogy a korszak viszonylagos zártsága miatt a történelmi előzményekből eredő politikai elvárások már egyre kevésbé befolyásolják ezen időszak tényeinek kutathatóságát. A kutatástechnikai feltételekre tekintettel nagy jelentőségű az a nemzetközileg is egyre általánosabb tendencia, amely az információhoz jutás szabadságát az egyéneknek és közösségeiknek saját történetükhöz, múltjukhoz 9 6 - BÉLA RÉVÉSZ való jogaként határozza meg. Az ezen az állásponton kialakult szabályozás természetesen a kutatás szabadságát is egyre szélesebb körben garantálja. Mégis évtizedek múlva visszatekintve a rendszerváltás utáni időszakra, meglepőnek tűnhet, hogy az ezredforduló idején a tényleges kutatási eredmények körét mintha felülmúlná a kutatás feltételeivel illetve annak akadályaival foglalkozó írások és tanulmányok sora. Lényeges politikai és közjogi érdekek fűződnek ugyanis az egyes iratok napvilágra kerüléséhez, vagy éppen azok végieges megsemmisüléséhez. Pedig társadalmi értelemben nem kevesebbről, mint a hidegháború, a diktatúra korszakának megismeréséről, a rendszerváltás sikereinek és kudarcainak megértéséről van szó, amely így a „szocio-mentális feldolgozás" sajátos szerepét is betölti. A kellő önismeret kialakításához nélkülözhetetlen „információs kárpótlás" ugyanis a társadalom kiegyensúlyozott morális állapotának a létrejöttéhez is hozzájárulhat. Ma már Magyarországon a hidegháború- és a diktatúrakutatás alapvető dokumentumai, főként ami a „klasszikus" hidegháború 1947 és 1962 közötti korszakát illeti, elvileg hozzáférhetők. A gyakorlatban azonban számos, nem politikai természetű probléma is nehezíti ezeknek az iratoknak a elérhetőségét. Ezek közül az első helyen szerepel az iratanyagok rendezetlensége azokban az intézményekben, amelyek csak a legutóbbi időkben szabadították fel anyagaikat a nyilvános kutatás számára. Természetesen komoly feladat az egyes irattári anyagoknak nemcsak megőrzése, de magának az irattári rendnek levéltári renddé változtatása. Mindeddig a belső irattárak funkciói alapvetően az iratgazda-szervezet ügymenetének a kiszolgálása volt. Ehhez képest a kutatási igények megjelenésével egy új további, feladatot is el kell látni - még ha más intézmény is lesz a dokumentumok új kezelője - , amely adott esetben az iratrendszerezés újabb szempontjait is felvetheti. A magyar hidegháború-kutatás kutatóhelyeinek köre viszonylag pontosan meghatározható, de természetesen véglegesen le nem zárható. Iratképző helyként az adott korszak két, politikailag is kiemelkedően fontos intézménye játszott főszerepet: a Belügyminisztérium (benne a pártirányítás által meghatározott állambiztonsági szolgálatokkal) illetve a „másik oldalon" az Egyesült Államokból finanszírozott Szabad Európa Rádió. Ezek iratanyagának feltárása és feldolgozása a hidegháború időszakának valamint a diktatúra valódi természetének pontosabb megismeréséhez is közelebb viheti a már megkezdődött kutatásokat. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 1-96 |
| ISSN: | 0324-6523 |