Szerelem és idegenség magyarok egy német verskötetben /
A „német költészet atyjának” nevezett Martin Opitz költészete és ellentmondásos személyisége iránt megújuló érdeklődés újabb kutatási irányt jelölt ki az ún. költői önmegismerés területén. Fontosnak bizonyult itt a Teutsche Poëmata (Német költemények) különböző kiadásainak kritikai összehasonlítása....
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalmi Tanszék
Szeged
2020
|
| Sorozat: | Acta historiae litterarum hungaricarum
35-36 |
| Kulcsszavak: | Martin Opitz, Német irodalom - költészet - 17. sz. |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/71872 |
| Tartalmi kivonat: | A „német költészet atyjának” nevezett Martin Opitz költészete és ellentmondásos személyisége iránt megújuló érdeklődés újabb kutatási irányt jelölt ki az ún. költői önmegismerés területén. Fontosnak bizonyult itt a Teutsche Poëmata (Német költemények) különböző kiadásainak kritikai összehasonlítása. Köztudott, hogy költeményeinek első gyűjteményes kiadása, tudta nélkül, Julius Wilhelm Zincgref gondozásában jelent meg 1624-ben Strassburgban. Ez a strassburgi kiadás 149 költeményt tartalmaz, Opitz az új, általa szerkesztett breslaui (Boroszló, ma Wrocław) kiadásba (1625) negyvennégyet nem vett fel ezek közül. A legfontosabb, és ezzel a kompozíciót is érintő poétikai változtatást az jelentette, hogy Opitz a kötetkezdő és kötetzáró költeményeket kicserélte: a strassburgi kiadás az An die Teutsche Nation (A német nemzethez) című verssel kezdődik. Ebben azt kéri, fogadja hazája jóindulattal fiatalkori szerelmes verseit és ígér ezután majd egy más, jobb művet. A breslaui kiadás 166 különböző műfajú költeményt tartalmaz nyolc könyvben. Az első könyv, amelyben vallásos témájú versek szerepelnek, egy 300 soros himnusszal kezdődik, címe „A mi urunk és megváltónk Jézus Krisztus örömteli születésnapjára”. Az Opitz által összeállított három kiadásban kettőnek is ez áll az élén, a harmadikban, amikor az élmény talán már nem volt olyan fájdalmas, a közepe után. A költemény kezdő sorai világossá teszik, hogy Erdélyben íródott (nem szerepelt nyilvánvalóan a strassburgi kiadásban) és rendkívül elítélően beszél az ottani emberekről és körülményekről. A kötetzáró vers (ami után csak az Exegi monumentum átköltése következik) egy búcsúvers: „Amidőn Erdélyből hazájába indult”. Itt honvágytól gyötörve keserűen búcsúzik a barbár (magyar) néptől. A kutatás szerint Opitz Erdélyben vált német nemzeti költővé. Die erneuerte Aufmerksamkeit für die ambivalente Person und Tätigkeit des „Vaters der deutschen Dichtung“ (Martin Opitz) hatte zur Folge, dass die Forschung neue Schwerpunkte bezüglich seiner poetischen Selbstfindung fand. Eines dieser neuen Forschungsziele war die kritische Auslegung der verschiedenen Ausgaben der Teutschen Poëmata. Bekanntlich wurde die erste Sammelausgabe seiner Poemata ohne sein Wissen von Julius Wilhelm Zincgref 1624 in Strassburg herausgegeben. Die Strassburger Ausgabe enthält 149 Dichtungen, Opitz hat später 44 Gedichte ausgeschieden und nicht mehr in die neue Ausgabe (Breslau, 1625) aufgenommen. Die wichtigste und damit die Komposition betreffende poetische Änderung besteht darin, dass Opitz die Proömial- und Schlussgedichte austauschte: Der Strassburger Druck setzt mit dem Gedicht An die Teutsche Nation ein. Er bittet darin um günstige Aufnahme seiner jugendlichen Liebesdichtung („der Liebe sach“), und verspricht der Nation ein „ander besser Werck“. Die Breslauer Ausgabe enthält (in acht Büchern) 166 Gedichte von verschiedenen Gattungen. Das erste Buch, „worinnen geistliche Sachen begriefen sind“, beginnt mit einem 300 zeiligen Lobgesang Vber den frewdenreichen Geburtstag vnsers Herren vnnd Heylandes Jesu Christi. Die ersten zwei der drei von Opitz selbst zusammengestellten Ausgaben beginnen ebenfalls mit diesem Lobgesang. In der dritten steht der Lobgesang als persönlich nicht mehr so schmerzhaft etwas jenseits auẞerst tadelnd über seine dortigen Verhältnisse. Im Schlussgedicht (propemticum), dem Gedicht Als er auß Siebenbürgen sich zurücke anheim begab, wurde vom barbarischen (ungarischen) Volk tief beeindruckt von der Heimatferne vale dicit gesagt, d. h. Abschied genommen. Laut Forschung sei Opitz in Siebenbürgen zum deutschen Nationaldichter geworden. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 37-51 |
| ISSN: | 0586-3708 |