Az ecsetkezelés könnyedsége és a tünékenység esztétikája
A könnyedség homályos, tünékeny fogalom, amely azonban meghatározó a rokokó stílusirányzathoz sorolt művészek, s közülük is elsősorban Watteau festészetével összefüggésben. A könnyedség ugyanakkor történeti kategória, amely a reneszánsz kor udvari viselkedéskultúrájára, Castiglione sprezzaturafogalm...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalmi Tanszék
Szeged
2020
|
| Sorozat: | Acta historiae litterarum hungaricarum
35-36 |
| Kulcsszavak: | Festészet - francia - 17-18. sz., Képzőművészet, Jean-Antoine Watteau, Jean-Honoré Fragonard, Anne Claude Philippe Caylus |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/71867 |
| Tartalmi kivonat: | A könnyedség homályos, tünékeny fogalom, amely azonban meghatározó a rokokó stílusirányzathoz sorolt művészek, s közülük is elsősorban Watteau festészetével összefüggésben. A könnyedség ugyanakkor történeti kategória, amely a reneszánsz kor udvari viselkedéskultúrájára, Castiglione sprezzaturafogalmára nyúlik vissza. A festészetelméleti diskurzusban ez a fogalom leggyakrabban az „ecsetkezelés könnyedsége” (légèreté du pinceau) kifejezésben fordul elő és ebben a formában lexikalizálódott a francia nyelvben. Tanulmányunkban XVIII. századi forrásszövegek: szótárak és enciklopédiák, valamint Caylus De la légèreté de l’outil [Az ecsetkezelés könnyedségéről] című, 1755-ös akadémiai előadása nyomán a könnyedség képi megnyilvánulásait vizsgáljuk Watteau hintázó nőt ábrázoló művei alapján, amelyeknek nemcsak a kidolgozásmódja, hanem a témája is könnyedséget sugall. Die Leichtigkeit ist ein vager, flüchtiger Begriff, die jedoch für die Malerei der Rokoko-Künstler, insbesondere für Jean-Antoine Watteau, von entscheidender Bedeutung ist. Gleichzeitig ist sie eine historische Kategorie, die bis zur Verhaltenskultur der italienischen Renaissance, bis zu Castigliones spezzaturaBegriff zurückgeht. Im französischen kunsttheoretischen Diskurs wurde dieses Konzept lexikalisch am häufigsten in der Formel „Leichtigkeit der Pinselführung“ (légèreté du pinceau) festgesetzt und wird meistens in dieser Form verwendet. In dem vorliegenden Aufsatz werden – anhand von Wörterbüchern und Enzyklopädien aus dem 18. Jahrhundert, sowie dem akademischen Vortrag von Caylus im Jahre 1755, De la légèreté de l’outil (Die Leichtigkeit der Pinselführung) – die bildliche Veranschaulichung der Leichtigkeit in Watteaus schaukelnde Frauen darstellenden Werken untersucht, neben deren Ausarbeitung auch ihr Thema Leichtigkeit ausstrahlt. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 142-165 |
| ISSN: | 0586-3708 |