Késő császárkori epitoma- és breviariumszerzők Petrarca glosszáiban

A tanulmány Petrarca két glosszáját elemzi. Az első, amely egy Livius-passzust kísér a párizsi Bibliothèque nationale de France Lat. 5690 jelzetű kéziratában, arról tanúskodik, hogy a „humanizmus atyja”, egy mára elveszett vagy még nem azonosított kódexében, Eutropius neve alatt valójában Paulus Dia...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Ertl Péter
További közreműködők: Petrarca Francesco
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: MTA-SZTE Antikvitás és reneszánsz: források és recepció Kutatócsoport Szeged 2020
Sorozat:Antikvitás és reneszánsz
Kulcsszavak:Olasz irodalom története - 14. sz.
Tárgyszavak:
doi:10.14232/antikren.2020.5.67-83

Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/71846
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:A tanulmány Petrarca két glosszáját elemzi. Az első, amely egy Livius-passzust kísér a párizsi Bibliothèque nationale de France Lat. 5690 jelzetű kéziratában, arról tanúskodik, hogy a „humanizmus atyja”, egy mára elveszett vagy még nem azonosított kódexében, Eutropius neve alatt valójában Paulus Diaconus Historia Romana című művét olvashatta. A másik, amely a Vatikáni Apostoli Könyvtár Pal. lat. 899 jelzetű Historia Augusta-kódexében található, más széljegyzetekkel együtt azt bizonyítja, hogy Petrarca Florust hitte a liviusi Periochae szerzőjének. The article focuses on two of Petrarch’s glosses. The first one, which accompanies a passage of Livy in the manuscript of Paris, Bibliothèque nationale de France, Lat. 5690, attests that the “Father of Humanism”, in one of his codices now lost or not yet identified, could actually read the Historia Romana of Paulus Diaconus under the name of Eutropius. The other one, written in the manuscript of the Historia Augusta, Vatican Library, Pal. lat. 899, offers a new proof that Petrarch attributed the authorship of the Periochae of Livy to Florus.
Terjedelem/Fizikai jellemzők:67-83
ISSN:2560-2659