The iconography of wisdom and folly in King Lear
Clifford Davidson az amerikai Western Vichigan University professzora, s itt közölt irása kötetünkben lát először nary világot. A tanulmányt az a gondolat keretezi, hogy a létbizonytalansággal fenyegetett századunkban Shakespeare tragédiájának világérzése ismét aktualitást nyer. Shakespeare a szinhá...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Könyv része |
| Megjelent: |
1984
|
| Sorozat: | Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae : papers in english and american studies
3 Papers in English and American studies : Tomus III. - Shakespeare and the emblem : studies in Renaissance iconography and iconology 3 |
| Kulcsszavak: | Angol irodalom története - 16-17. sz., Ikonográfia |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/68615 |
| Tartalmi kivonat: | Clifford Davidson az amerikai Western Vichigan University professzora, s itt közölt irása kötetünkben lát először nary világot. A tanulmányt az a gondolat keretezi, hogy a létbizonytalansággal fenyegetett századunkban Shakespeare tragédiájának világérzése ismét aktualitást nyer. Shakespeare a szinházat a világ emblémájának tartotta, s a müben megjelenitett valóság a "fejetetejére állitott világ" /"world turned upside down"/ ikonográfiájának felel meg. Egy ilyen világban helyet cserél a bölcsesség és a bolondság értékrendje. A világ logikája szerint "bölcs" Reganek, Gonerilek ésEdmundok megragadják az emblematikus Occasio-t,.s a káosz lovagjai lesznek. A valódi bölcs Edgarok és Kentek álruhát öltenek, s bolondnak tettetik magukat. Cordelia "igazsága" az egyedüli valóság, s a legmagasabb bölcsesség, amely bolondságnak tűnik a világ szemében. Botticelli Primavera-jára emlékeztető angyáli lénye transzcendentális erőtérben él, s szentséget sugároz. A feje tetejére állitott világban a valódi szent bolondnak tünik, s ugyanez forditva isigaz: ."e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt". Lear pokoljárása utáni ujjászületett találkozása Cordeliával az isteni igazságszolgáltatás képe lehetne, ha az ötödik felvonás eseményei alapjaiban nem kérdőjeleznék meg az eddigi keresztényi kicsengésü "megváltás-drámát". Cordelia halála nem az "igért'vé.g"/"promised end"/, hanem "végitélet" /"image of that'horror"/. Az indokolatlan és abszurd tragédia oldaláról nézve - a szerző szerint - Lear "ujjászületése" irónikus előjelet kap. A dráma végére ugyanis minden bizonyosság megkérdőjeleződik, s az utolsó jelenet fájdalma minden emberi mértéket meghalad. Az istenek hallgatnak - s ebben a létezés örök paradoxona és misztériuma nyilvánul meg. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 189-214 |
| ISSN: | 0230-2780 |