A tagmondati távolságszámítás módjainak hatása a névmási anaforafeloldásra
A névmási anaforafeloldás során a cél az egy szövegben található összes visszautaló névmás és az egyes visszautalásokhoz tartozó legközelebbi antecedensek azonosítása. A cikkben bemutatott gépi tanulási kísérletek segítségével a névmási visszautaló szó és az antecedense közötti távolság meghatározás...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Testületi szerző: | |
| Dokumentumtípus: | Könyv része |
| Megjelent: |
2020
|
| Sorozat: | Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia
16 |
| Kulcsszavak: | Nyelvészet - számítógép alkalmazása |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/67675 |
| Tartalmi kivonat: | A névmási anaforafeloldás során a cél az egy szövegben található összes visszautaló névmás és az egyes visszautalásokhoz tartozó legközelebbi antecedensek azonosítása. A cikkben bemutatott gépi tanulási kísérletek segítségével a névmási visszautaló szó és az antecedense közötti távolság meghatározási módszereinek sikerességét vizsgálom. A vizsgálathoz a Szeged Koreferencia Korpusz (Vincze és mtsai, 2015) névmási visszautalásaiból építettem tanító és tesztfájlokat. Az osztályozók építéséhez a Szeged Korpuszban (Csendes és mtsai, 2005) található morfológiai és szintaktikai információkat használtam, a távolság meghatározásához állandó tényezőként pedig a Hobbs távolságot (Hobbs, 1978). A baseline modell ezeken kívül a két kifejezés közötti tagmondatzáró határátlépések számát vette figyelembe. A kísérletek során a tagmondatzáró határátlépések száma helyett olyan értékeket rendeltem a kifejezésekhez, amelyek kiszámításához figyelembe vettem a közbeékelődéseket (Gibson, 2000), az elérhetőségi elméletben megfogalmazott tagmondatok közötti kapcsolatokra vonatkozó elveket (Ariel, 2001), valamint azt a tényt, hogy a névmási visszautalások nagyrésze közelre történik (Grosz és mtsai, 1995). |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 129-139 |
| ISBN: | 978-963-306-719-2 |