Új irányzatok a fenntarthatósági indikátorok területén
Tanulmányomban a fenntarthatósági indikátorok vizsgálatával foglalkozom szubnacionális szinten, ezen belül is az egyes megközelítésekkel, valamint az indikátorok kritériumainak bemutatásával. Mindez azért szükséges, mert egy jól alkalmazható fenntarthatósági indikátorkészlethez szükséges azon kritér...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Testületi szerző: | |
| Dokumentumtípus: | Könyv része |
| Megjelent: |
2012
|
| Sorozat: | SZTE Gazdaságtudományi Kar közleményei
Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság |
| Kulcsszavak: | Közgazdaságtan, Fenntartható fejlődés |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/30589 |
| Tartalmi kivonat: | Tanulmányomban a fenntarthatósági indikátorok vizsgálatával foglalkozom szubnacionális szinten, ezen belül is az egyes megközelítésekkel, valamint az indikátorok kritériumainak bemutatásával. Mindez azért szükséges, mert egy jól alkalmazható fenntarthatósági indikátorkészlethez szükséges azon kritériumok kialakítása, amely mentén egy megfelelő rendszer jöhet létre. Emellett röviden kitérek az ökológiai lábnyomra, amely az egyik legelterjedtebb fenntarthatósági indikátor napjainkban. A fenntarthatósági indikátorok vizsgálata során központi kérdés, amivel szembe találjuk magunkat, a top-down és bottom-up megközelítések, illetve ezek előnyeinek és hátrányainak tárgyalása. Az előbbi a redukcionizmusban gyökeredzik, és kvantitatív indikátorokat használ. Az utóbbi a bottom-up részvételi filozófián alapszik. Azok az indikátorok, amelyek a top-down megközelítésben gyökereznek általában véve precízen gyűjtöttek, szakértők által vizsgáltak, valamint helytállóságuk statisztikai eszközök segítségével teszteltek. Azonban ez a fajta megközelítés gyakorta mellőzi a helyi közösségekkel történő kapcsolattartást. Ezzel szemben a bottom-up megközelítés a helyi kontextus megértésében gyökeredzik és a környezet és társadalom helyi szinten történő megértéséből származik. Ez a nézet nem csak az indikátorok egy jó forrását biztosítja, de kísérletet tesz a közösség képességeinek kihangsúlyozására is. Maga a megközelítés magában hordozza annak veszélyét, hogy a részvételi technikákon keresztül kifejlesztett indikátorok talán nem képesek teljes pontossággal és maximális megbízhatósággal megragadni a fenntarthatóságot, hiszen nem biztos, hogy a közösség egyes tagjai által felvetett problémák, ötletek teljes mértékben lefedik a vizsgálandó terület méréséhez szükséges ismereteket. In my study I am concerned with sustainability indicators on subnational levels, including certain approaches and introducing of criterions of indicators, because for a useful sustainability indicator set it is necessary to define the criterions which help to create an adequate system. In the course of the examination of sustainability indicators it is important to examine the top-down and bottom-up approaches, and the advantages and disadvantages of them. The former is rooted in reductionism and uses quantitative indicators. The latter is based on participation philosophy. The top-down indicators are collected accurately, examined by experts and their validity is tested by statistics tools. However, this approach often disregards the connection with local communities. On the other hand, the bottom-up approach is based on understanding the local context and understanding the environmental and community on local level. This approach not only provides a good source of indicators, but attempts to emphasize the communities' capacity. The approach itself holds the danger that the indicators developed through participation techniques may not able to grasp sustainability with absolute precision and maximum reliability since it is not certain that the problems and ideas raised by certain members of the community completely cover the knowledge which is necessary to measure the region of interest. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 318-335 |
| ISSN: | 1588-8533 |