The personality background of BSc student nurses' assertiveness

Az értekezés témája az asszertivitás személyiségi hátterének vizsgálata ápolóhallgatók körében. A kutatás elsődlegesen arra irányult, hogy a szakmai képzés szakaszában a társas hatékonyságot milyen - a betegvezetés szempontjából is meghatározó jelentőségű - interperszonális magatartásjegyek támogatj...

Full description

Saved in:
Bibliographic Details
Main Author: Erdősi Erika
Format: Article
Published: 2011
Series:Acta Sana 6 No. 1
Kulcsszavak:Orvostudomány, Pszichológia
Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/30434
Description
Summary:Az értekezés témája az asszertivitás személyiségi hátterének vizsgálata ápolóhallgatók körében. A kutatás elsődlegesen arra irányult, hogy a szakmai képzés szakaszában a társas hatékonyságot milyen - a betegvezetés szempontjából is meghatározó jelentőségű - interperszonális magatartásjegyek támogatják. Elsőként meghatároztuk az asszertivitás mértékét, az egyes asszertivitás faktorok jellemzőit, valamint a szociális-interperszonális magatartás és a belső feszültségszabá- lyozás sajátosságait. Ezt követően felmértük az asszertivitás működési sajátosságait a szakmaspecifikus elvárásokkal kapcsolatban, így az empátia, a szociális intelligencia és a tanácsadói attitűd vonatkozásában. Következő lépésként feltártuk a vizsgált faktorok kölcsönhatását, különös tekintettel az asszertivitás és az ezt meghatározó szemé- lyiségvonások közötti összefüggések megállapítására. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a pályaelsajátítás során az asszertivitás fejlődésében karakterisztikus vonások tárhatók fel, s ez alapján meghatároztuk a szakmai képzés időszakára jellemző asszertivitás modelljét. Az ápolóhallgatók esetében az asszertivitás egyik alapdimenzióját az empátiára épülő „other-centred” attitűd és a saját érdek érvényesítésének egyidejű működtetése, sikeres összeegyeztetése képezi. A társas viszonyrendszer működtetése szempontjából a másik alapvető vonásnak a pszichovegetatív és érzelmi kiegyensúlyozottság bizonyult abban az értelemben, hogy a társas kapcsolatok létesítésének igénye, a magatartás flexibilitásának a jellege, valamint az érzelmi stabilitás mértéke döntően befolyásolja az interperszonális kapcsolatrendszer hatékony működtetését. A kutatás tapasztalatainak összegzéseként megállapítottuk az asszertív és a non-aszszertív magatartást eredményező tényezőket, amely alapján meghatároztuk a fejlesztést igénylő területeket. Következtetéseink megfogalmazása során hangsúlyt helyeztünk a centrális személyiségtényezők adekvát fejlesztése és az ápolási gyakorlat következtében kialakult hibás attitűdök feltárása mellett arra is, hogy szakmai javaslataink a vizsgált téma szempontjából releváns kurzusok teljes vertikumát lefedjék. A kutatási eredmények birtokában lehetőség nyílik a pályaprofilnak megfelelő, specifikus élménytartalmak feltárására is alkalmas, új asszertivitást vizsgáló eljárás kidolgozására.
Physical Description:7-13
ISSN:2060-3142