La emancipación nacional y la guerra de clases y castas
A tanulmány a faji- és osztálykonfliktusok szerepét vizsgálja a venezuelai Függetlenségi Háború történetében. A szerző abból indul ki, hogy 1810—1821 között egyidejűleg két háború zajlott Venezuelában. Az egyik a spanyolellenes függetlenségi harc volt, amelyet a kreol földbirtokos osztály (mantuanos...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
University of Szeged, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport
Szeged
1985
|
| Sorozat: | Acta Universitatis Szegediensis : acta historica
79 |
| Kulcsszavak: | Hadtörténet - Venezuela - 1810-1821, Függetlenségi háború - Venezuela - 1810-1821 |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/2714 |
| Tartalmi kivonat: | A tanulmány a faji- és osztálykonfliktusok szerepét vizsgálja a venezuelai Függetlenségi Háború történetében. A szerző abból indul ki, hogy 1810—1821 között egyidejűleg két háború zajlott Venezuelában. Az egyik a spanyolellenes függetlenségi harc volt, amelyet a kreol földbirtokos osztály (mantuanos) vezetett. A másika venezuelai társadalom osztályai között dúló polgárháború, az a küzdelem, amelyet az alávetett osztályok, mindenekelőtt a rabszolgák folytattak a társadalmi felszabadulásért. A szerző a venezuelai hivatalos történetfelfogással ellentétben úgy véli, hogy az "osztályok és színek háborúja" (bár az elnyomottak mozgalmai időnként látszólag ellentétbe kerültek a függetlenség ügyével) objektíve forradalmi szerepet játszott és végsősoron hozzájárult Venezuela függetlenségének konszolidálásához. Az elnyomott osztályok — különösen a rabszolgák és Llano, a venezuelai síkság szegényei — a függetlenséget a felszabadulás eszméjével azonosították és a tényleges társadalmi egyenlőség megvalósításának igényével léptek fel. A köztársaság létrejötte után kibontakozó mozgalmak, lázadások ezt a törekvést próbálták átültetni a gyakorlatba, a rabszolgaság felszámolását és a tulajdonviszonyok megváltoztatását célozták. A köztársaság élére került kreol földbirtokos osztály zömét azonban csak felületesen érintették meg a felvilágosodás polgári demokratikus eszméi, gondolkodásukban a gyarmati kor ideológiája dominált. A függetlenség számukra azt jelentette, hogy megszabadultak az anyaország korlátozó, ellenőrző fennhatóságától, saját osztályuralmuk külső korlátaitól. A gyarmati kor gazdasági, társadalmi berendezkedését lényegében változtatások nélkül akarták átmenteni a független államba. Nemcsak elutasították a rabszolgafelszabadítást, hanem korlátozó intézkedések sokaságát foganatosították a kibontakozó tömegmozgalmak, a tulajdon elleni támadás megfékezésére 1810-től kezdődően. A szerző kimutatja, hogy nem a gyarmati rendszer igenlése, a királypártiság vonzotta, hanem a kreol uralkodóosztály politikája taszította a rabszolgák és llanerók tömegeit s spanyol táborba. A korona ugyanis kihasználta a társadalmi konfliktust a háború első éveiben, s felszabadította a függetlenségiek ellen küzdő rabszolgákat. 1814 végétől azonban egyre több köztársasági vezető értette meg a rabszolgafelszabadítás szükségességét. Közülük is kiemelkedik Jósé Félix Ribas, aki a maga működési körzetében eltörölte a rabszolgaságot. Simón Bolivár, a Felszabadító jamaicai tartózkodása idején ismerte fel a szociális tényező fontosságát a függetlenségi küzdelemben. A Függetlenségi Háború második szakaszában, 1816-tól kezdve felszabadította a függetlenségiek soraiban harcoló rabszolgákat és családtagjaikat, s erőfeszítéseket tett a rabszolgaság végleges felszámolása érdekében. A királypárti hacendadók földjeinek elkobzásával, és szétosztásával a tisztek, katonák (vagyis: „a fegyverben álló nép") között, lépéseket tett a másik feszítő szociális probléma megoldásának irányába is. Mindez azt eredményezte, hogy a plebejus érdekek— ha ideiglenesen is — összekapcsolódtak a függetlenség ügyével, s a Függetlenségi Háború az ország sok vidékén népi háborúvá változott. A kreol uralkodóosztály nagyobb része (még azok is, akik a függetlenség őszinte hivei voltak) nem fogadta el ezt a politikát, csak ideiglenesen eltűrte. Bolivár kérései, javaslatai a rabszolgaság teljes felszámolására nem találtak meghallgatásra sem Angosturában, sem a Nagy Kolumbiát létrehozó kongresszuson, 1821-ben. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 49-68 |
| ISSN: | 0324-6965 |