Neil Simon

|halál helye = New York, Manhattan |nemzetiség = amerikai |szülei = |feleség = Joan Baim (1953–1973; haláláig; 2 gyerek)
Marsha Mason (1973–1983; elvált)
Diane Lander (1987–1988; elvált), (1990–1998; elvált; 1 gyerek)
Elaine Joyce (1999–) |férj = |gyerekek = Ellen, Nancy, Bryn (örökbefogadott)

|írói álnév = |műfaj = dráma |irányzat = |periódus = |első mű = Come Blow Your Horn |fő mű = Yonkersi árvák
Furcsa pár |kiadó = |díjak =Pulitzer-díj (1991) |behatás = |kihatás = |weboldal = |aláírás = |megjegyzés = }} Neil Simon (New York, 1927. július 4. – New York, 2018. augusztus 26.) amerikai drámaíró és forgatókönyvíró. Több mint harminc színdarabot írt és majdnem ugyanennyi filmforgatókönyvet, többségükben saját darabjai adaptációit. Többször jelölték Oscar-díjra és Tony-díjra, mint bármely más szerzőt.

New Yorkban nőtt föl, a nagy gazdasági világválság idején, szülei pénzügyi nehézségei rányomták bélyegüket házasságukra, így gyermekkora többnyire boldogtalan és bizonytalan volt. Gyakran keresett menedéket a moziban, élvezte az első nagy mulattatók, köztük Charlie Chaplin alkotásait, és ez ösztönözte, hogy vígjátékíró legyen. Miután az érettségit követően néhány évet eltöltött a légierőnél, vígjátékokat kezdett írni a rádiónak és néhány népszerű korai tévéshow-nak. Ebben az időszakban olyan fiatal írókkal dolgozott együtt, mint Carl Reiner, Mel Brooks és Selma Diamond.

Saját darabokat kezdett írni, elsőként a ''Come Blow Your Horn'' címűt 1961-ben, amelyen három évig dolgozott és amely 678 előadást élt meg a Broadwayn. Ezt követte két további sikerdarab, a ''Mezítláb a parkban'' (1963) és a ''Furcsa pár'' (1965), amelyért Tony-díjat kapott, országosan ismertté vált és ő lett „a Broadway legújabb sztárszerzője”. Stílusa a romantikus komédiától a bohózaton át a komolyabb drámai tartalmú vígjátékokig terjedt. Összesen tizenhét Tony-jelölésből hármat nyert el. Egy szezon alatt egyidejűleg négy sikerdarabját is játszották a Broadwayn, és 1983-ban ő lett az első élő drámaíró, akiről színházat neveztek el New Yorkban. Az 1960-as, 70-es és 80-as években írt eredeti forgatókönyveket és színdarabokat is, egyes filmjei a színdarabjain alapultak.

Miután 1991-ben elnyerte a drámaírók Pulitzer-díját a ''Yonkersi árvák''ért, a kritikusok kezdték értékelni történeteinek mélységét, bonyolultságát és az általános érdeklődésre számot tartó témaköröket, amelyek az átlagemberek legfontosabb problémáit dolgozták fel. Vígjátékainak témái között szerepeltek a házassági konfliktusok, a hűtlenség, a testvérek rivalizálása, a felnőtté válás és az öregedéstől való félelem. Legtöbb darabja részben önéletrajzi jellegű, nehéz gyermekkorát és életének különböző szakaszait ábrázolja, tipikus New York-i karakterekkel, és gyakran a szerzőhöz hasonló zsidókkal. Simon párbeszédírói képességei különlegesen elegyítik a realizmust a humorral és a komolysággal, amellyel közönsége könnyen azonosulni tud. Információk a Wikipedia alapján