Pilinszky János

|halál helye = Budapest |nemzetiség = magyar |szülei= Pilinszky János
Baitz Veronika |feleség = Márkus Anna
Ingrid Ficheux |férj= |utód= |műfaj = próza, líra |periódus = 1938–1981 |elsőmű = Anyám |díjak= Baumgarten-díj, József Attila-díj, Kossuth-díj |behatás= Simone Weil, Fjodor M. Dosztojevszkij, Friedrich Hölderlin, Rainer Maria Rilke, Søren A. Kierkegaard, Blaise Pascal, József Attila, Babits Mihály, Németh László, Sheryl Sutton |kihatás= Tandori Dezső, Tóth Judit, Csorba Győző, a „Hetek”, Mező Ferenc, Takács Zsuzsa |weboldal= |aláírás= PilinszkyAlairas.png |megjegyzés= }} Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas.

A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, majd szellemi utódja, a Magyar Csillag megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a ''Vigilia'', az ''Élet'', az ''Ezüstkor'' s az ''Új Ember'' lapnak is.

A későmodernség egyik legmarkánsabb életművét hozta létre. Lírai oeuvre-je alapvetően különbözik a magyar költészet vallomásos, közvetlen élménykifejező hagyományától. Öntörvényű, szigorúan zárt költői világot teremtett, melyben olyan témákat boncolgatott, mint a modern ember elidegenedése, végzetes magánya, megváltás utáni sóvárgása. Versei általában tömörek, lényegre törőek. Négy sorban úgy tud megfogalmazni egyetemes érvényű üzeneteket, mint rajta kívül senki más.

Már pályája elején olyan remekművekkel jelentkezett, mint az ''Apokrif'', ''Harbach 1944'', ''a Francia fogoly,'' ''a Ravensbrücki passió'', vagy rövid epigrammái, mint a ''Négysoros'', ''Mire megjössz'', illetve a ''Harmadnapon.''

Világszemléletére jellemző a ''Trapéz és korlát'' című versében megfogalmazott, mélyen pesszimista gondolat: "Ülünk az ég korlátain, mint elítélt fegyencek".

Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek közepén szerzett lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása. Ennek ellenére nem tartozik a szó hagyományos értelmében vett, alapvetően csak szakrális témákkal foglalkozó ún. papköltők közé. „''Én költő vagyok'' és ''katolikus.''” ­– vallotta. Költészete katolikusnak tekinthető olyan értelemben is, hogy kulcskérdései ­– a bűn, a szenvedés, a megváltás ­– egyúttal a dogmatika és az üdvtörténet problémái is.

A líra mellett az epika és a dráma műfajában is alkotott.

Tolcsvai Nagy Gábor nyelvész-művészettörténész Pilinszky életművének lényegét abban látja, hogy "Pilinszky János a 20. századi magyar líra történetében szinte egyedülálló módon kapcsolta össze egyik oldalról a személyiség önkeresését, önalkotását, ezzel együtt a személytelenítést, a másik oldalról pedig a teljességet, az egyetemest, a közvetlenül istenit".

A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól. Információk a Wikipedia alapján