Lao-ce

}}

Lao-ce (kínaiul:老子, pinjin: Lǎozǐ) feltehetőleg az i. e. 6. században élt kínai filozófus, akiről azonban nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda. Lao-ce magyarul „öreg gyermeket” vagy „öreg mestert” jelent, ugyanis a ''gyermek'' szó a taoizmusban a tapasztalt mesterek gyermeki tisztaságát, egyszerűségét jelenti.

A hagyomány szerint Lao-ce a Tavasz és ősz korszak második felében élt, a Chu királyságban, hivatalos neve Li Er volt. Születési idejét a Krisztus előtt 565 körüli évekre becsülik. Az ábrázolások szerint magas, hosszú fülű, nagy szemű, széles homlokú és vastag ajkú ember volt. Mint a Csou-dinasztia „tárházat őrző tisztje”, a könyvtárban dolgozott, és az „elraktározott könyveket igazgatta”.

Konfuciuszt a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. „Tudom, hogy a madár repül; tudom, hogy a hal úszik; tudom, hogy az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetők, az úszók pedig fonott hálóba. Amelyek repülnek, nyíllal lelőhetők. De a sárkány a tudásom fölött áll, a felhők és a szelek szárnyán a mennyekbe emelkedik. Ma láttam Lao-ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”

Ha kínai szokás szerint a szerző fő művének a címe nem egyezik meg a filozófus nevével, akkor Lao-ce legfontosabb művének hagyományos címe: ''Az Út és Erény könyve''. Ez az a könyv, amelyben a taoizmus mesterének tartott szerző összefoglalta és könnyen megjegyezhető formában összegezte a tan kínai hagyományát.

Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i.e. 800–200) meghatározó gondolkodóinak. Lao-ce filozófiája a materialista filozófia hívei szerint a korai materializmus egyik megjelenése is a kínai filozófiában. Információk a Wikipedia alapján