Leonard Bernstein

|halál helye = New York, USA |házastárs = Felicia Montealegre Cohn (1951–1978) |élettárs = |aktív = |híres dal = |műfajok = |együttes = |kapcsolódó együttes = |hangszer = zongora |hang = |tevékenység = zeneszerző, karmester |kiadók = |hangminta = |honlap = www.leonardbernstein.com |együttes weboldala = |aláíráskép = |gyermekei = Jamie Anne Maria Bernstein (1952–)
Alexander Bernstein (1955–)
Nina Maria Felicia Bernstein (1962–) }} Leonard Bernstein (Lawrence (Massachusetts), 1918. augusztus 25. – New York, 1990. október 14.) többszörös Grammy-, Emmy- és Tony-díjas amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész. Korának igazi sztárkarmestere volt, az első aki az Amerikai Egyesült Államokban született, és ott is tanult, világhírű dirigenseknek tartott előadást, tíz évig vezette a hazája egyik legjobb zenekarának tartott New York-i Filharmonikusokat.

Édesapja szerette volna, ha a művészpálya helyett fia tovább viszi a családi vállalkozást, de Leonard mindenáron zenészként akart érvényesülni. Zenei tanulmányait Bostonban kezdte, majd a Harvardon folytatta. Egyetemi tanulmányai befejezése után nehezen talált magának karmesteri vagy zeneszerzői, zenészi állást. 1939-ben felvételt nyert a philadelphiai Curtis Intézetbe, ahol Reiner Frigyes lett a mestere. A következő évben részt vett a Berkshire-i Szimfonikus Fesztiválon Tanglewoodban, ekkor ismerkedett meg Szergej Alekszandrovics Kuszevickijjel, aki később szintén támogatta karmesteri karrierjét. Az 1940-es évek elején alkalmi munkákból élt, majd 1943-ban a New York-i Filharmonikusok segédkarmestere lett. Még az év novemberében a megbetegedett Bruno Waltert helyettesítette a zenekar egyik koncertjén. A próbák nélkül levezényelt est meghozta számára az igazi hírnevet. Ettől kezdve karrierje elkezdett felfelé ívelni. 1958-ban kinevezték a zenekar első karmesterévé. Zeneszerzőként már korábban elindult a világhír felé az 1957-ben bemutatott ''West Side Story'' című musicallel. Karmesterként több világ körüli turnét tett zenekarával, bevezette a nyilvános főpróbákat, illetve azt a szokást, hogy a hangversenyek előtt bevezető előadásokat tart. 1969-ig vezette a zenekart. Életének ezt a szakaszát hang- és televíziós felvételek sokasága dokumentálja az utókor számára. Élete utolsó húsz évében sokat koncertezett a világ körül. Az 1970-es években egyetemi előadásokat tartott a Harvardon, karmesterkurzust vezetett Bécsben, és megírta legtöbbet vitatott ''Mise'' című művét. Az 1980-as években rendszeresen fellépett az amszterdami Concertgebouw Zenekarral, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, illetve többször adott hangversenyt Bostonban és Los Angelesben is, az Izraeli Filharmonikus Zenekarral vett részt egy világ körüli turnén. 1990-ben nem sokkal azután halt meg tüdőrákban, hogy bejelentette visszavonulását a pódiumtól. Információk a Wikipedia alapján