Aba-Novák Vilmos

bélyegkép|230px|jobbra| [[Emléktáblák Budapest I. kerületében|Aba-Novák budapesti otthona
és emléktáblája: Zsolt utca 7.
Paulikovics Iván alkotása]] bélyegkép|230px|jobbra|Szent István. [[Hősök kapuja (Szeged)|Hősök kapuja, Szeged]] bélyegkép|230px|jobbra|Aba-Novák Vilmos: Férfiképmás bélyegkép|230px|jobbra|Aba-Novák Vilmos síremléke (''Percz Jenő József''), Farkasréti temető

Aba-Novák Vilmos (1912-ig ''Novák Vilmos'') (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) magyar festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége. 1912–14 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd dolgozott a szolnoki művésztelepen és Nagybányán. 1928–30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 1939-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára.

Mint freskófestő számos állami és egyházi megbízást teljesített (például: jászszentandrási római katolikus templom freskói, a szegedi Hősök kapuja, székesfehérvári Szent István-mauzóleum szekkói) 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. A párizsi kiállításon képeit meglátva Pablo Picasso ezt kérdezte: ''„Ki ez a barbár zseni?”''

Késői temperafestményeit virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. Harsány színekkel festett, monumentális ihletettségű, dinamikus kompozíciók jellemzik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa. Bravúros technikával idézte fel – karikaturisztikus elemeket sem nélkülözve – az alföldi nép életét. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények mellett számos magángyűjteményben őrzik. Információk a Wikipedia alapján