New non-invasive transcranial stimulation techniques in neuroplasticity research
Az elmúlt 20 évben számos nem-invazív transzkraniális stimulációs technika került bevezetésre az idegtudományok területét érintő alap- és klinikai kutatásban. A legismertebb neuroplaszticitás indukálása és fokozása céljából használt eszköz ezek közül a repetitív transzkraniális mágneses stimuláció (...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2010-12-10
|
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/622 |
| LEADER | 02975nta a2200193 i 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | dokt622 | ||
| 005 | 20190712130832.0 | ||
| 008 | 101206s2010 hu om 0|| eng d | ||
| 040 | |a SZTE Doktori Repozitórium |b hun | ||
| 041 | |a eng | ||
| 100 | 1 | |a Terney Daniella | |
| 245 | 1 | 0 | |a New non-invasive transcranial stimulation techniques in neuroplasticity research |h [elektronikus dokumentum] / |c Terney Daniella |
| 260 | |c 2010-12-10 | ||
| 502 | |a Disszertacio | ||
| 520 | 3 | |a Az elmúlt 20 évben számos nem-invazív transzkraniális stimulációs technika került bevezetésre az idegtudományok területét érintő alap- és klinikai kutatásban. A legismertebb neuroplaszticitás indukálása és fokozása céljából használt eszköz ezek közül a repetitív transzkraniális mágneses stimuláció (rTMS), valamint a transzkraniális egyenáram-ingerlés (tDCS). Vizsgálatsorozatunk során új elektromos stimulációs technikákat teszteltünk, transzkraniális váltóáram stimulációt (tACS), valamint transzkraniális random zaj ingerlést (tRNS) vizsgáltunk elektrofiziológiai- és pszichofiziológiai módszerek segítségével. Kísérleteink első csoportjában 48 egészséges alany bevonásával a tDCS spektrumát terjesztettük a tACS felé. 10 Hz elsődleges motoros kérgen (M1) történő ingerlés a motoros kiváltott válaszok (MEP) amplitudóját csökkentette. Emellett gyorsabb implicit motoros tanulást eredményezett a pszichofiziológiai tesztek használata során. Vizsgálataink egy részében a tACS-t anódális és katódális DC stimulációval kombináltuk. Ezekben a vizsgálatokban a MEP-ek amplitudója anódális 10- és 15 Hz-es ingerlést követően emelkedett. Kísérleteink második csoportja 80 egészséges önkéntesen a tRNS technika utóhatásait vizsgálta. A tRNS a kortikális excitabilitás fokozódását eredményezte, mely emelkedés a stimulációt követően 60 percig szignifikáns mértékű volt. Az észlelt excitabilitás fokozódás mind az elektrofiziológiai-, mind pszichofiziológiai feladatok végzése során észlelhető volt. A kortikális ingerlékenység fokozódásáért eredményeink alapján elsősorban a magasabb frekvenciatartomány (100-640 Hz) tehető felelőssé. Összegezve, a tACS és a tRNS hasznos eszközként szolgálhat neurofiziológiai alapkísérletek és klinikai kutatások során. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a tRNS potenciális terápiás hatása az rTMS és tDCS terápiás hatásával mérhető. További vizsgálatok végzése azonban elengedhetetlen a biztonságos alkalmazási tartomány, illetve a potenciális klinikai használhatóság megállapítása végett. | |
| 650 | 4 | |a klinikai orvostudományok | |
| 700 | 1 | |a Antal Andrea |e ths | |
| 856 | 4 | 0 | |u https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/622/1/daniellaterney_phd_2010.pdf |z Dokumentum-elérés |
| 856 | 4 | 0 | |u https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/622/2/daniellaterney_15_pages_2010-1.pdf |z Dokumentum-elérés |