Paleoradiológia Non-invazív módszertani lehetőség a történeti antropológiában /
Kutatási eredményeim megerősítették, hogy a paleoradiológia a történeti antropológiában, és különösen a múmiakutatások területén nagyon hasznos vizsgálati módszer. Fontos adatokkal segíti a korábban élt népességekkel, vagy azok egyes képviselőinek életével kapcsolatos ismereteink gyarapodását. A ron...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2015-11-20
|
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.2754 |
| mtmt: | 3029065 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/2754 |
| Tartalmi kivonat: | Kutatási eredményeim megerősítették, hogy a paleoradiológia a történeti antropológiában, és különösen a múmiakutatások területén nagyon hasznos vizsgálati módszer. Fontos adatokkal segíti a korábban élt népességekkel, vagy azok egyes képviselőinek életével kapcsolatos ismereteink gyarapodását. A roncsolásmentes eljárásnak köszönhetően testmaradványokba, vagy a csontok szerkezetébe tekinthetünk be. A paleopatológiai diagnosztikai elemzések mellett lehetőség van a csontok tizedmilliméter pontosságú mérésére is, segítve ezzel az újabb antropometriai technikák kifejlesztését. A CT-adatokból a modern technika segítségével létrehozható bármely csontváz-elem, vagy mumifikálódott/mumifikált testrész 3D rekonstrukciója és pontos nyomtatása is, ami a koponyák esetében az arcrekonstrukció miatt kiemelt jelentőséggel bír. A disszertációban szereplő esettanulmányok paleoradiológai vizsgálatai sok új eredménnyel szolgáltak, amelyek nem csak az antropológia, hanem a történettudományok számára is jelentőséggel bírhatnak. Az eredmények ellenőrizhetősége konkrétabbá teheti a történeti korokban élt emberek halálával és holttestük sorsával kapcsolatos hipotéziseket. Jó példa erre a mumifikálás tárgyköre. Széchényi Pál érsek és II. Draskovich György püspök esetei azt bizonyítják, hogy a balzsamozás bevett gyakorlat volt a barokk kori főpapi és főúri temetkezéseknél. A Szent Jobb vizsgálati eredményeiből feltételezhető, míg Szent László ereklyéje esetén felvethető, hogy már a középkorban éltek ezzel a lehetőséggel a királyi temetéseknél. A két ókeresztény vértanú ereklyéinek paleoradiológiai vizsgálata az új történeti antropológiai ismeretek mellett értékes kulturális és történeti adatokat is szolgáltatott. Az elmúlt évszázad hazai paleoradiológiai eredményei, és különösen az utóbbi évtizedek kutatásai rávilágítottak arra, hogy az antropológiai, paleopatológiai, régészeti és történettudományi kutatóhelyeink számára komoly szükség mutatkozik egy közös magyarországi helyszínű paleoradiológiai központ, vagy paleoradiológiai platform kialakítására, amely nagyban megnövelné az interdiszciplináris kutatások hatékonyságát, eredményességét. |
|---|