Some iconological aspects of the poetic sign in the renaissance

Arra a kérdésre, mi a kép /icon, image/, az itáliai humanizmus általános elméleti, esztétikai premisszáinak rendszerében kétféle válasz volt adható. A firenzei Accademia platonica müködése nyomán kibontakozó idealisztikus, misztikus tendenciák értelmezésében a kép, a földi képmás közvetlenül revelál...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Pál József
Dokumentumtípus: Könyv része
Megjelent: 1984
Sorozat:Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae : papers in english and american studies 3
Papers in English and American studies : Tomus III. - Shakespeare and the emblem : studies in Renaissance iconography and iconology 3
Kulcsszavak:Angol irodalom - költészet - középkor, Reneszánsz
Tárgyszavak:
Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/68613
LEADER 02448naa a2200241 i 4500
001 acta68613
005 20250124102115.0
008 250121s1984 hu o 000 eng d
022 |a 0230-2780 
040 |a SZTE Egyetemi Kiadványok Repozitórium  |b hun 
041 |a eng 
100 1 |a Pál József 
245 1 0 |a Some iconological aspects of the poetic sign in the renaissance  |h [elektronikus dokumentum] /  |c  Pál József 
260 |c 1984 
300 |a 57-114 
490 0 |a Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae : papers in english and american studies  |v 3 
490 0 |a Papers in English and American studies : Tomus III. - Shakespeare and the emblem : studies in Renaissance iconography and iconology  |v 3 
520 3 |a Arra a kérdésre, mi a kép /icon, image/, az itáliai humanizmus általános elméleti, esztétikai premisszáinak rendszerében kétféle válasz volt adható. A firenzei Accademia platonica müködése nyomán kibontakozó idealisztikus, misztikus tendenciák értelmezésében a kép, a földi képmás közvetlenül revelálja égi prototipusát, a korrespondancia-tannak megfelelően. E gondolat propagálásában felhasználták Horapollo 1419-ben Itáliába szállitott Hieroglyphica cimü gyűjteményét, amely az egyiptomi hieroglifákat tartalmazza, görög értelmezésben. A platoni dualizmus ugyan nem volt összeegyeztethetetlen a keresztényvallással /Ficino/, de - témánk szempontjából - a reveláló jel elmélete mégis összeütközésbekerült a kor szinte valamennyi jelentős vallásos irányzatával /idolátria/. A másik válaszlehetőség Arisztotelész /részben Horatius/ metaforaés analógiapoétikai terminusa alapján fogalmazódott meg. A translatioszemantikailag is pontosan kifejezte, hogy az idea és a képkét különböződolog, amelyek azonban bizonyos vonatkozásban hasonlóak, affinitás van közöttük; az egyes utal az általánosra. .A fenti elméleti tételt a tanulmány két példával támasztja alá: a költészet/költő hattyuként való ábrázolása témájával /pl. Ronsard, Ariosto/ és a könyv XVI. századi ikonológiájával /Dante, Michelangelo, Shakespeare/. 
650 4 |a Bölcsészettudományok 
650 4 |a Nyelvek és irodalom 
650 4 |a Általános irodalomtudományok 
695 |a Angol irodalom - költészet - középkor, Reneszánsz 
856 4 0 |u http://acta.bibl.u-szeged.hu/68613/1/papers_003_057-114.pdf  |z Dokumentum-elérés