Salánki János

|házastárs = |élettárs = |gyermekei =

|felsőoktatási intézmény = Debreceni Orvostudományi Egyetem (1954) |más intézmény = |egyéb diplomái =

|szakterület = biológia |kutatási terület = neurobiológia, állatélettan, környezetbiológia, malakológia |tudományos fokozat = biológiai tudományok doktora (1971) |mérnöki ág = |aktivitási típus = |szakintézeti tagság = |felsőoktatási munkahely1 = |felsőoktatási beosztás1 = |felsőoktatási munkahely2 = |felsőoktatási beosztás2 = |felsőoktatási munkahely3 = |felsőoktatási beosztás3 = |kutatóintézeti munkahely = MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany |kutatóintézeti beosztás = igazgató (1962–90) |más munkahelyek = |jelentős munkái = |jelentős tervfeladatai = |tudományos publikációk száma = |szakmai kitüntetések = |akadémiai tagság = levelező tag (1976),rendes tag (1987) |hatással volt = |hatással voltak rá = |aláírás = |weboldal = }} Salánki János (Debrecen, 1929. május 11. – Budapest, 2003. január 29.) magyar biológus, neurobiológus, neurofiziológus, környezetbiológus, malakológus, a biológiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A legfontosabb tudományos eredményeket a puhatestűek neurobiológiai kutatása, idegrendszeri szabályozómechanizmusuk és idegélettani funkcióik környezetbiológiai meghatározottságának vizsgálatában érte el. Nevéhez fűződik a kagylók bioindikátorként való alkalmazása a vízminőség, a vízszennyezettség jelzésére (kagylómonitor), valamint a csigák neurális hálózatának feltérképezése. 1962 és 1990 között az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója volt. Információk a Wikipedia alapján